A keresztényellenesség a marxisták és az iszlamisták közös nevezője – fogalmazott lapunknak Grégor Puppinck. Az alkotmányjogásszal a kereszténységre áttért muszlimok meghurcolásáról is beszéltünk.
Dobozi Gergely interjúja a Mandiner hetilapban.
Nemrég tette közzé elemzését az Európai Jogi és Jogérvényesülési Központ a muszlim hitről keresztény vallásra áttérők helyzetéről. Az elemzés egyik fő állítása, hogy ezeknek az embereknek súlyos, akár életveszélyes meghurcolástól kell tartaniuk saját közösségükben. Hogyan foglalná össze a kutatás eredményeit?
Az intézet évek óta kutatja a keresztényellenes tendenciákat Franciaországban és a Franciaországon kívüli arab világban. A legutóbbi közvélemény-kutatásban arra kerestük a választ, hogy milyen életkörülmények várnak a keresztény hitre áttérő muszlimokra. A kutatás eredménye szerint ami jelenleg Franciaországban történik, kimeríti a vallási üldöztetés jogi definícióját. Rendszerszintű zaklatásról beszélünk, amely a migrációval is szoros összefüggésben áll. A kutatással az intézet célja javítani a vallásukat megváltoztatni kívánó emberek társadalmi helyzetén. Franciaország hagyományosan a kereszténység és a szabadság országa, ennek megfelelően az intézet egyfajta kötelességet is teljesít, egyúttal számít az országban működő keresztény egyház támogatására is.
Kihez fordulhat ma Franciaországban egy kereszténységre áttérő muszlim, ha a váltás miatt sérelem éri? Milyen sikerrel szerezhet érvényt jogainak a francia bíróságok előtt?
Nem hallottam még ilyen esetről, de ettől még természetesen elképzelhető, hogy valaki bírói úton érvényesítse a jogait. Csakhogy a muszlim közeg, például a család részéről érkező nyomás és az erőszakos megtorlástól való félelem ellehetetlenítheti a jogérvényesítést. Ilyenkor – ha például nőről van szó – a családapának hatalmában áll, hogy kényszerházasságba hajszolja vagy akár a származási országba visszaküldje az illetőt. Kézenfekvő tehát, hogy egy ilyen ember ne a pereskedést, hanem a menekülést vagy személyazonosságának megváltoztatását válassza.
A marxizmus és az iszlám számos tekintetben hasonlít egymásra”
A probléma tehát a párhuzamos társadalmakkal hozható összefüggésbe?
Pontosan! Az intézet ugyanazokat a problémákat tárta fel Franciaország-szerte, amelyek a migráció muszlim többségű származási országaiban – például Pakisztánban vagy Szíriában – rendszerszintűek. Az ott fennálló társadalmi sajátosságok köszönnek ma vissza a bevándorló muszlim közösségekben. Ezek mozgatórugója a saría, amely elsőbbséget élvez a köztársasági törvényekkel szemben. Legalább két társadalom versenyez tehát Franciaországban azért, hogy végül a saját szabályai kerekedjenek felül.
A multikulturalizmus tehát valójában a szegregációt hozza el?
Több okból is helytálló ez a következtetés. Egyrészt a multikulturalizmus hátterében az a feltételezés áll, hogy a közösségek egy adott területen békében képesek egymás mellett, egymással kölcsönhatásban létezni. Csakhogy a muszlim közösségek Franciaországban korántsem törekszenek a valódi együttélésre a társadalom többségével. Másrészt akik átlépnék ezeket a társadalmi határokat, azzal szembesülnek, hogy saját közösségük elárulóivá válnak, ráadásul a keresztény egyház segítségére sem igazán számíthatnak.
Michael Kyrath szerint aggasztó kérdéseket vet fel, hogy Szász-Anhalt Alkotmányvédelmi Hivatala az AfD minősítésénél a „meggyilkolt gyermekekre való hivatkozást” is kifogásolta.
A brutális bűncselekmény kapcsán felmerült a kérdés: miért maradhatott korábban több bűncselekmény után is szabadlábon a fő gyanúsított?
„Pontosan ezt szeretnék az ukránok is” – jelentette ki az unió migrációs biztosa.
Pénteken 17:00 órától békés vonulásos tiltakozás lesz a migrációs paktum ellen.
Egy friss felmérés szerint a kivándorlás mögött elsősorban gazdasági okok húzódnak meg.
Átfogó kutatást készítettek Franciaország migrációs adatairól: a francia népesség 34 százaléka – alig több mint egyharmada – vagy bevándorló, vagy bevándorlók gyermeke vagy unokája.
Miközben Zelenszkij Európa és az Egyesült Államok bevonásával képzeli el a diplomáciai rendezést, Trump már inkább kétoldalú tárgyalás felé terelné Kijevet és Moszkvát. Putyin egyelőre nem látja értelmét a találkozónak.
A forradalmi – mai nevén „rendszerváltó” – elitnek is színre lépnek a Robespierre-jei, Saint-Just-jei, Marat-i, Dantonjai. Más néven: Leninjei, Sztálinjai, Trockijai, Buharinjai.
