Mert soha nincs elégséges rálátásunk a múltra, a jövő maga a homály, a jelen pedig nem több propagandánál. Halljuk például azt is, hogy „haladásunk fényes” meg hogy „a középkor sötét”. A sötét középkorról persze mindig eszembe jut egy másik női védőszent, Bingeni Szent Hildegárd, aki már a 12. században a mai női aktivizmust meghaladó, politikusokat, királyokat bátran megfeddő büszke nő volt, emellett apát, zeneszerző, orvos, író, képzőművész és természetgyógyász is. Igazi avantgárd alakja volt a szikrázó teljesítményeket felmutató „sötét középkornak”, amely hálózatszerű struktúrájával, egyetemeivel, szakrális tudásával, az ősi tapasztalathoz kísérleti módon kapcsolódó technikáival akár saját felvilágosultságába belegabalyodó korszakunknak is iránytűje lehetne.