Szavakban szabadságot ígér, ám a valóságban ellenőrzést akar gyakorolni az életünk felett – mi az? Hogyan elevenedik meg a Szovjetunió világa a Nyugat mindennapjaiban, s miként lett a liberalizmus a szabadság helyett a szabályok ideológiája?
Ryszard Legutko lengyel államférfi és politikai gondolkodó, korábban hazája oktatási minisztere, ma az Európai Parlament képviselője. Brüsszeli teendői mellett görög filozófiát tanít Közép-Európa legpatinásabb felsőoktatási intézménye, a krakkói
Jagelló Egyetem diákjainak. Szerzőnk úgy érzi, polgárként a kommunista elnyomásban eltöltött évtizedek után ma a liberális Nyugaton is személyes szabadsága drámai visszaszorulását kell elszenvednie. Ennek oka, hogy a liberalizmusból a szabadság helyett a szabályozás ideológiája lett. Hogyan?
Friss könyvében Legutko a szabadság két értelmezését különbözteti meg: a negatív szabadságfelfogást, melynek alapja a kényszerek hiánya, és a pozitív szabadságot, amelynek középpontjában a „rakoncátlan szenvedélyek” kiteljesedésének lehetősége áll. A legújabb kori nyugati történelem jelentékeny része e két felfogás híveinek birkózásaként is értelmezhető. Ennek eredményeként született meg a szabadság modern koncepciója, miszerint az egyén szabadsága mindenre kiterjed, amíg más szabadságát nem korlátozza. Ryszard Legutko szerint ez a kompromisszum ölt testet a közösség érdekeivel egyértelműen ellentétes cselekedeteket, például gyilkosságot tiltó szabályokban – e kényszerítések célja azonban mindig is az egyének kiteljesedésének védelme volt.
Nagyszabású felmérést csinált a Századvég, hogy kiderítse, mit is jelent a kulturális kereszténység, és mennyien vannak a kultúrkeresztények. Az eredmények meglepőek. Interjúnk a kötet két szerzőjével.
Varga Zs. András az InfoRádió műsorában hangsúlyozta: ha a bíróságok vitás felekké válnak, ha nyilvános politikai vitákban kell megvédeniük saját döntéseiket, akkor ebben előbb-utóbb veszíteni fognak – utánuk pedig a társadalom is.
Én nem a Tiszával vagy Magyar Péterrel vitatkozom, hanem a gazdáival Brüsszelben – mondja Orbán Viktor. A miniszterelnök értékelte a választás előtti politikai helyzetet, de az új harcmodorról, a magyar futball esélyeiről és személyes pályájáról is szót ejtett. Exkluzív interjú.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Lula visszatérése ígéretes volt, de a régi baloldali recept már nem működik. Infláció, befektetői bizalomvesztés, társadalmi elidegenedés és korrupciós botrányok nehezítik a belföldi támogatottsága megtartását. Bár a gazdaság nő, a brazilok egyre inkább elégedetlenek.