Nehéz ez a feltámadás idén. Még mindig az ablakhoz tapadva kémleljük a jövőt, még mindig meg kell fontolnunk minden léptünket odakinn, lemondások és távolságtartás uralja mindennapjainkat. És noha jó ideje ekképp van, hál’ Istennek mégsem szoktuk meg a megszokhatatlant.
Ha visszatekintünk, sötét hónapok árja mögöttünk. Szinte nincs olyan család, amelyet ne érintett volna az egy éve tomboló veszedelem. Nincs olyan, akinek a környezetében ne vált volna valaki fertőzötté, esetleg a fehérre meszelt időtlenség foglyává, akinek az életére ne vetett volna árnyékot a járvány. Egy nemzedék kényszerült karanténba, hogy a találkozások, a közösen megélt ünnepek, a minket emberré tevő ölelések helyett a négy fal szűk valóságát tapasztalja meg.