A nehéz idők hősöket emelnek fel: hétköznapi hősöket, akik a kórházakban, az iskolákban, a kereskedelemben, a rendvédelemben vagy épp otthon, egy család fenntartásában gyakran emberfeletti erővel teljesítik feladataikat. Egy közösség túlélőképességét ez mutatja meg a legjobban: ha az államvezetés bölcs döntéseket hoz, ha a frontvonalban harcolók nem adják fel, ha a polgárok józan türelemmel viselik a nehéz időket, akkor az a közösség a jövőt választja. S hazánk minden jel szerint erre voksol.
Pedig hosszú volt a kálvária, és minden stációját megéreztük. Az első megbetegedések, az első korlátozások, a szemvillanásnyi felszabadulás, az újra hűvössé váló tények, adatok, a romló statisztikák, az újabb bezárások, a vállalkozások szomorú végnapjai, az intenzíves ágyak telítődése mind-mind egy állomása volt ennek a közösen megtett keresztútnak. A jézusi példázat, a természet örök logikája azonban hinni hív minket, hiszen „a nagy megpróbáltatások nagy kegyelmeket készítenek elő”.