Visszatértek a borbélyszalonok, amelyek egykor férfiklubok, mai szemmel valóságos „maszkulin intézmények” voltak.
Nagyapámnak volt egy borotvapamacsa. Halványan emlékszem még a mozdulataira, ahogyan a borotvaszappant a pamacsra helyezi, majd precíz mozdulatokkal felkelni az arcára. Pár éve már én is pamacsot használok, részint a hagyományok iránti vonzódásból, részint meg azért, mert valóban kényelmesebb a hab felvitele így, mint kézzel. Legalábbis azon a kevés részen, ahol indokolt a használata az arcomat lassan egy évtizede uraló, hol hosszabbra hagyott, hol rövidebbre vágott szakáll mellett.
Emlékeim szerint gyerekkoromban voltam egyszer igazi borbélynál is. Kizárólag urak foglaltak helyet nála, és érkezési sorrendben látta el a vendégeket. Akkor ez meglehetősen furcsának hatott, mert akkor is és utána is a „klasszikus” női fodrászokhoz szoktam hozzá. Aztán mintegy két évtized múltán újfent betértem egy borbélyszalonba, mivel az utóbbi években kivált megszaporodtak itthon is. Ezek a barber shopok – felemás sikerrel ugyan, de – igyekeznek valamit visszacsempészni a régi férfivilágból a mai genderizált, férfiasságellenes korszakunkba.
Ahogy a mögöttünk hagyott évtizedben ismét divatba jött a szakáll és a bajusz, az arcszőrzet ápolása pedig összekapcsolódott az igényes férfiasság képzetével, úgy visszatértek a borbélyszalonok is, amelyek többek és mások, mint az egyszerű fodrászatok. Eredeti funkciójuk nem korlátozódott csupán a haj- és szakálligazításra, hanem férfiklubok, mai szemmel valóságos „maszkulin intézmények” voltak. A borbélyszalonokba nők nem léphettek be, és ezt a szokást többnyire ma is tartják. Ez persze nem tetszik mindenkinek: a híres ír borbély, Johnny BaBa fodrászüzletének bejárata elé például még használt tampont is dobtak, és mindenféle fenyegetéseket kapott, csak mert nőket nem szolgál ki. „Az emberek disznónak hívnak, mert nem engedünk be nőket, holott mi nem női fodrászok vagyunk. Mi ezzel a baj?” – teszi fel a kérdést, s joggal. Mert a borbélyszalonok nem a nők ellen, hanem a férfiakért vannak.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság a Digitális Szolgáltatásokról szóló jogszabályt (DSA) a magyar választások befolyásolására használja.
Miután szerdán kiderült, hogy a Facebook korlátozza a kormányfő bejegyzéseit, csütörtökön az EU bejelentette, hogy háttérbe szorítja azokat a tartalmakat, amelyeket „vitathatónak” minősít.
Az adatközpontok hatalmas áramigénye az USA fogyasztásának a 17 százalékát is jelentheti 2030-ra, ami súlyos hálózatfejlesztési gondokat hozhat. A Fehér Ház és egyes tagállamok szigorú szabályozással kényszerítenék a technológiai óriásokat a rezsiköltségek és az energetikai infrastruktúra finanszírozására.
Még mindig aránytalanul lejt a pálya Magyar Péter és a Tisza Párt felé a közösségi médiában.
Mindent megtesznek a választások befolyásolásáért.
A Tisza Párt egyik tagja egykori Meta-alkalmazottként arra buzdította a támogatókat, hogy tömegesen jelentsék Orbán bejegyzéseit – írta Mario Nawfall.
A külgazdasági- és külügyminiszter kiemelte: Ukrajna évek óta nem titkolja, hogy el akarja zárni Európát az olcsó orosz energiahordozóktól.
Húsvétvasárnap hivatalosan is megnyitotta kapuit a látogatók előtt a megújult Citadella, melynek megnyitóján a miniszterelnök mondott beszédet.
