Visszatértek a borbélyszalonok, amelyek egykor férfiklubok, mai szemmel valóságos „maszkulin intézmények” voltak.
Nagyapámnak volt egy borotvapamacsa. Halványan emlékszem még a mozdulataira, ahogyan a borotvaszappant a pamacsra helyezi, majd precíz mozdulatokkal felkelni az arcára. Pár éve már én is pamacsot használok, részint a hagyományok iránti vonzódásból, részint meg azért, mert valóban kényelmesebb a hab felvitele így, mint kézzel. Legalábbis azon a kevés részen, ahol indokolt a használata az arcomat lassan egy évtizede uraló, hol hosszabbra hagyott, hol rövidebbre vágott szakáll mellett.
Emlékeim szerint gyerekkoromban voltam egyszer igazi borbélynál is. Kizárólag urak foglaltak helyet nála, és érkezési sorrendben látta el a vendégeket. Akkor ez meglehetősen furcsának hatott, mert akkor is és utána is a „klasszikus” női fodrászokhoz szoktam hozzá. Aztán mintegy két évtized múltán újfent betértem egy borbélyszalonba, mivel az utóbbi években kivált megszaporodtak itthon is. Ezek a barber shopok – felemás sikerrel ugyan, de – igyekeznek valamit visszacsempészni a régi férfivilágból a mai genderizált, férfiasságellenes korszakunkba.
Ahogy a mögöttünk hagyott évtizedben ismét divatba jött a szakáll és a bajusz, az arcszőrzet ápolása pedig összekapcsolódott az igényes férfiasság képzetével, úgy visszatértek a borbélyszalonok is, amelyek többek és mások, mint az egyszerű fodrászatok. Eredeti funkciójuk nem korlátozódott csupán a haj- és szakálligazításra, hanem férfiklubok, mai szemmel valóságos „maszkulin intézmények” voltak. A borbélyszalonokba nők nem léphettek be, és ezt a szokást többnyire ma is tartják. Ez persze nem tetszik mindenkinek: a híres ír borbély, Johnny BaBa fodrászüzletének bejárata elé például még használt tampont is dobtak, és mindenféle fenyegetéseket kapott, csak mert nőket nem szolgál ki. „Az emberek disznónak hívnak, mert nem engedünk be nőket, holott mi nem női fodrászok vagyunk. Mi ezzel a baj?” – teszi fel a kérdést, s joggal. Mert a borbélyszalonok nem a nők ellen, hanem a férfiakért vannak.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
Ezt váltották ki a NATO-főtitkár szavai.
„Hivatás az életért!” Ez az OMSZ mottója, amelyet minden, a szolgálat kötelékébe tartozó bajtárs magáénak érez. Ki alkalmas a mentő hivatásra? Milyen múltra tekint vissza idehaza a légimentés, illetve kik és mi módon működtek közre a három hónapos csecsemő újraélesztésében? Többek között ezekről kérdeztük Constantinovits Miklós mentőorvost. Interjú
