„Vagy beletalálok a szerepbe, vagy úgyis hiába”

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban. 

Kétségtelenül sokat elárul Kiss Manyi nagyságáról, ha ikonikus szerepléseit (Mici néni két élete, Körhinta, Tüskevár) listázzuk, vagy éppen elismeréseit (Kossuth- és Jászai Mari­díj, Érdemes és Kiváló Művész díjazás) soroljuk. Szakmai hitvallása, miszerint legnehezebb szerepeire is játszi könnyedséggel legyint, talán többet mutat róla: „Szégyellem elmondani, de én soha szereppel nem kínlódtam. Nem vagyok biztos benne, illik-e megvallani ezt, de hát igazán nem szoktam gyötrődni. Én megkapom a szerepet, a darabot, és – nem is tudom, hogyan, de máris érzem, mint kell viselkednem, hogy kell a kort, a stílust kifejeznem. Csak úgy jön nekem az egész, aztán próbálunk, elérkezik a premier, és én örülök, hogy sikerült. Sokszor csodálkozom a kollégáimon, akik a bemutató előtt egész könyvtárakat átrágcsálnak. Én soha még egy sort sem olvastam a szerepeimhez. Minek? Vagy beletalálok, vagy úgyis hiába.” De talán még többet elárul Kiss Manyiról, a színésznő máza alatt megbújó emberről hányatott sorsa és magánéletének alakulása.