A kötet szíve közepe az ideológiakritika: a genderelmélet képviselőit antropológiai forradalmároknak tekintő szerző még azelőtt kirántja a posztmodern filozófiai szőnyeget a genderzagyvaság alól, hogy egyáltalán elkezdene magával a tárggyal foglalkozni. A könyvben hasznos összegzéseket találhatunk a felvilágosodásról, a marxizmusról, a posztmodern gondolkodásról és a dekonstrukcióról – azaz mindazon filozófiai gyúanyagról, amelyből a genderideológia robbanó elegyét összegyúrták. Megtudhatjuk, hogy kiket tart a konzervativizmus „intellektuális sátánistáknak”, és miként alakul ki és terjed el az euroatlanti akadémiai világban az az álláspont, hogy „az objektivitás, realizmus, logika és a metafizikai látásmód, miszerint a nyelv a fogalmainkat tükrözi, nem pedig létrehozza őket: hatalmi csel, mégpedig a hatalmi pozícióban lévő, legtöbb privilégiummal rendelkező nyugati, fehér, heteroszexuális férfi hatalmi csele”. Tudomást szerzünk arról is, hogy a genderelmélet a saját filozófiai alapvetéseinek is számos ponton ellentmond.