Útmutató a genderkatyvaszhoz

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.

A genderelmélet kritikája – Töprengések az antropológiai forradalomról a feminizmustól a transzneműségig címmel írt könyvet a lépten-nyomon emlegetett, ám nehezen megfogható genderelméletről lapunk főmunkatársa, Szilvay Gergely. „Mivel normális esetben nem szoktunk alapvető és magától értetődő dolgok igazolásán gondolkodni, egy jól érvelő bolond könnyen sarokba szoríthat minket okos, ám gonosz logikai akrobatamutatványaival” – figyelmeztet a szerző. Szilvay nagy gondot fordít arra, hogy a gender mainstreamingtől a patriarchátuson át a queerig minden olyan fogalmat definiáljon, ami a posztmodern korban élő olvasó füle körül röpköd a médiá­ban kifejtetlenül és tisztázatlanul. A szerző érveket szállít a józan ész mellé, és behatárolja a genderelmélet megfoghatatlan állításait.

A kötet szíve közepe az ideológia­kritika: a genderelmélet képviselőit antropológiai forradalmároknak tekintő szerző még azelőtt kirántja a poszt­modern filozófiai szőnyeget a genderzagyvaság alól, hogy egyáltalán elkezdene magával a tárggyal foglalkozni. A könyvben hasznos összegzéseket találhatunk a felvilágosodásról, a marxizmusról, a posztmodern gondolkodásról és a dekonstrukcióról – azaz mindazon filozófiai gyúanyagról, amelyből a genderideológia robbanó elegyét összegyúrták. Megtudhatjuk, hogy kiket tart a konzervativizmus „intellektuális sátánistáknak”, és miként alakul ki és terjed el az euroatlanti akadémiai világban az az álláspont, hogy „az objektivitás, realizmus, logika és a meta­fizikai látásmód, miszerint a nyelv a fogalmainkat tükrözi, nem pedig létrehozza őket: hatalmi csel, mégpedig a hatalmi pozícióban lévő, legtöbb privilégiummal rendelkező nyugati, fehér, heteroszexuális férfi hatalmi csele”. Tudomást szerzünk arról is, hogy a genderelmélet a saját filozófiai alapvetéseinek is számos ponton ellentmond.