Szuverenitás és hazaszeretet

Miközben az ellenzék állandóan kikéri magának, hogy hazaárulónak és nemzeten kívülinek bélyegezzék, ha ránézünk a politikai részletekre, érdekes kép rajzolódik ki. Vegyünk egy apró példát: nem olyan régen arról olvashattunk, hogy Budapest főpolgármestere fölvette a kapcsolatot az új amerikai elnökkel, aki közvetlenül ugyan nem, de elég magas politikai szinten, Antony Blinken külügyminiszteren keresztül reagált a megkeresésre. Mi ez, ha nem a magyar állami szuverenitás megkérdőjelezése? Az amerikaiak érzékelhették, hogy ha maga Joe Biden reagál a megkeresésre, akkor az elég egyértelmű beavatkozás a magyar belpolitikába. Lehet mondani, hogy ezek a demokratikus választási verseny legitim módszerei, de nem mindegy, hogy az alkalmazott eszközök milyen járulékos hatással bírnak, milyen gondolkodásmód kifejeződései. Idevehetünk egy másik ellenzéki törekvést is, miszerint az EU közvetlenül, azaz a kormányt megkerülve juttathasson forrásokat a magyar önkormányzatoknak. A kérdés ugyanaz: lehet-e ezt másképp értelmezni, mint a magyar állami szuverenitás kétségbe vonását? A sor végtelenül folytatható, mivel az ellenzéki kézben lévő önkormányzatok folyamatosan át akarnak venni funkciókat, feladatokat a központi kormányzattól. Látható, hogy a szuverenitást kívülről – külföldi segítségben bízva – és belülről is meg lehet kérdőjelezni, de vajon ez egyenlő-e a hazaárulással?