Százévesek

Ha az ember túl fiatal a halálhoz, és túl öreg a rock and rollhoz, könnyen előfordulhat, hogy már száz éve annak, hogy megszülettek egyes kortársai. Az utóbbi napokban velem kétszer is megtörtént, hogy olyan százasok jöttek szembe, akiket még láthattam, és még életükben olyan hatást gyakoroltak rám, amelyek meghatározták az életem bizonyos periódusait. Kronológiában és mindenekelőtt egy vakond. Természetesen a Kisvakondról van szó, miszerint Krtek vagy Krteček. Az állat megalkotója, Zdeněk Miler száz éve született. Méghozzá Kladnóban, ahol vagy harminc évvel később egy másik nagy cseh, Bohumil Hrabal töltött némi időt és rengeteg sört egy munkásszálláson, úgy is mint a helyi vasmű dolgozója.

Ha ugrunk egyet, azt látjuk, hogy 1939. október 28-án a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásának évfordulóján tüntetések kezdődtek Prágában, a Vencel téren, amelyeket a német megszállók kegyetlenül elfojtottak. A demonstráció során egy Jan Opletal nevű egyetemista is súlyosan megsebesült, és nem sokkal később belehalt sérüléseibe. Temetése náci­ellenes megmozdulássá vált, ami persze további retorziókat vont maga után. Konstantin von Neurath, a Cseh–Morva Protektorátus kormányzója több egyetemet bezáratott, kilenc diákot és tanárt kivégeztetett, ezerkétszázat pedig koncentrációs táborokba küldött. A megmozdulásokban részt vett Zdeněk Miler is, a lágert viszont megúszta, és rajzfilmesként kezdett el dolgozni. Ebből is látszik, néha nüanszokon múlik, hogy az ember hősi halott lesz, vagy kitalál egy mesehőst. Az utóbbi 1956-ban történt. Miközben a Szuezi-csatornánál és a Corvin közben dörögtek a fegyverek, Miler felkérést kapott egy gyerekeknek szóló oktatófilm elkészítésére, amellyel a textilipar szépségeit kellett felvillantania az érdeklődő csehszlovák ifjúság előtt. A forgatókönyvben szó nem volt vakondról, viszont Miler állítása szerint azokban a napokban egyszer csak rálépett egy vakondtúrásra, és megvilágosodott. Ez a kis hupli olyan lehetett neki, mint Proustnak a madeleine, és a vakond minden szempontból kitört az undergroundból. A vakond nadrágja (Jak krtek ke kalhotkám přišel) címet viselő rajzfilm, a széria nyitó opusa ugyanis ugyanazzal a lendülettel Ezüstoroszlánt nyert a Velencei nemzetközi filmfesztiválon. A vakond és állandó „tettestársai”, a sün, az egér és a nyúl kultikus figurákká váltak, olyannyira, hogy a főhős egy űrhajósnak köszönhetően megjárta a világűrt is. Érdekes, hogy a csehek elég lassan látták meg a benne rejlő mörcsendájzing lehetőségét, még évekkel a bársonyos forradalom után is inkább a különös tekintetű Spejblt és Hurvíneket erőltették az ajándékboltokban, akik viszont a frászt hozták a gyerekekre. Persze mit is várhatnánk az olyan marketingesektől, akik valami miatt két másik nemzeti kincs, Bob és Bobek népszerűsítésétől is aránytalanul hosszú ideig tartózkodtak.