Milyen a Mars karaktere?

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

„Én egy olyan világot térképezek, ahol nem él senki. Ez már önmagában is szép kihívás” – vallja a Mars 36 című atlasz szerzője és megalkotója, Hargitai Henrik földrajzi és földtudományi kutató. Az ember egy másik ember alapján, vele összehasonlítva tudja igazán meghatározni magát, egyedül nehéz lenne az identitását megfogalmaznia. A bolygók esetében is így van: ha meg akarjuk tudni, milyen a Föld, mik az egyedi vonásai, és mik jellemzők minden planétára, akkor ehhez több hasonló égitestet meg kell ismerni. A Föld után a Mars a legjobban ismert Föld-szerű világ, és feltérképezettségben valószínűleg néhány év múlva követni fogja a Vénusz, aztán az exobolygók.

„Most vagyunk a harminchatodik marsévben” – magyarázza a zsebatlasz formátumú kiadvány címválasztását az Eötvös Loránd Tudományegyetem térképész szakembere. Ezt az időszámítási rendszert 2000-ben vezették be marsi éghajlatkutatók, és ma már általánosan használják. A Marson sok olyan évszakos vagy éves periódusú változás látható, amelyhez szükséges egy helyi időbeli referencia, a földi dátum nem sokat mond a marsi viszonyok vizsgálatakor.

Az ember már régóta szeretné megismerni a Mars felszínét. A 19. század vége felé már egészen részletesnek tekinthető térképek voltak forgalomban, de akkor még csak a felszín foltjait tudták megfigyelni a Földről. Ezekből nehéz volt következtetéseket levonni, de már akkor jól látták a sarki jégsapka és a felhők változásait, a felszíni sötét foltok változásaira viszont még nem igazán tudtak magyarázatot adni. Az űrszondás megfigyelések korában, a hatvanas évektől aztán már helyszíni fényképek alapján lehet térképezni, a tudomány azóta ismeri alaposabban a Mars domborzatát.