Kelet felől jön a szenny a Tiszába

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Öt-hat olimpiai szabványú úszómedencét is meg lehetne tölteni azzal a mintegy háromezer tonna illegális hulladékkal, amely Kárpátalja területén hever elszórva. Románia sem áll sokkal jobban ezen a téren. Számos településen, főleg a falvakban a lakosság hozzászokott ahhoz, hogy lényegében nincs hova kidobnia a háztartási hulladékot: nem létezik ugyanis szemétszállítási szolgáltatás – mondja a Tiszát érintő, külhoni eredetű szennyeződések ügyében egybehangzóan Grezsa István miniszteri biztos és Hankó Gergely természetvédelmi mérnök, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) ügyvezetője a Mandinernek.

Százhetven illegális hulladéklerakóról tud a térségben a Kárpátalja ügyeivel foglalkozó Grezsa István. Hozzáteszi: még a legális hulladéklerakók is problémásak, ugyanis az

Hankó arról beszél: „Románia és Kárpátalja egyes területein a szervezett hulladékelszállítás hiánya miatt a lakosság négy megoldás közül választhat: elviszi egy olyan településre a hulladékot, ahol van szemétszállítás, elégeti, elássa, vagy pedig illegálisan lerakja, jellemzően folyóvizek árterébe. Így hiába vannak hatályban a kilencvenes évek óta határvízi egyezmények a szomszédos országokkal, sok ezer tonna hulladék szivárog folyamatosan a mellék­folyókba, folyókba. Az áradások alkalmával előfordul, hogy komplett szemétszigetek úsznak a víz felszínén.” Ráadásul eleve gyakoribbak az árvizek is többek között az erdők tarvágása és a kavicsbányák létesítése miatt. Ez a talaj szivacs­funkcióját, vízmegkötő képességét rontja jelentősen, így jóval nagyobb megkötetlen víztömeg zúdul a gyűjtő­területekről a folyókba – közben ráadásul kimossa a talajból az értékes tápanyagokat is.

Ennél is nagyobb gondot okoznak a vegyi szennyezések mindkét ország részéről, noha a miniszteri biztos szerint Románia kapcsán látszik némi javulás. Mindkét országban ketyeg azonban minimum egy időzített bomba. Ukrajna kapcsán Grezsa az aknaszlatinai sóbányákat említi, ahol a Tisza közelsége miatt folyamatos a vízbeszivárgás, és jelentős mennyiségű sós víz található a magukra hagyott tárnákban, miután a rendszerváltozás után elvitték onnan a szivattyúkat, mert az ukrajnai sóbányászat középpontja a jelenleg háborús övezetnek számító keleti országrészbe került. A víz folyamatosan oldja a sót, és csak idő kérdése, mikor talál utat a folyóba – a nagy mennyiségű sós víz pedig a 2000-es nagy ciánmérgezéshez hasonló katasztrófát idézhet elő az édesvízi élővilágban. „Hazánk folyamatosan keresi az ukrán felet, hogy oldjuk meg a helyzetet, sajnos azonban eddig nem jártunk sikerrel” – mondja.

Az ukrán szemétszigeteket másfél héttel később román eredetű nehézfémszennyezés követte a Szamoson. Zsigmond Andrea Rebeka, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa lapunknak kifejti: a szennyezés valószínűleg a Nagybánya környéki színesfémbányák meddőtározóiból származhat. Cink, réz, mangán és vas határérték feletti koncentrációját jelezték, ami szerencsésebb, mint ha például aranybányászat mellékterméke került volna a folyóba, ahogy a 2000-es ciánkatasztrófánál történt – amit Csernobil után a legnagyobb európai környezeti katasztrófának tartanak. Az elöregedő zagytározókból a hóolvadás és az áradások is kimoshatnak káros anyagokat. A színesfémbányászat szennyezői közül egyébként a vegyész elmondása szerint nem a réz vagy a cink, hanem az utóbbi kísérőanyagaként a kadmium és az ólom az igazán veszélyes az élővilágra nézve, és nagy valószínűséggel ezek is jelen vannak a szennyezett vízben. E nehézfémek vagy kicsapódnak és feldúsulnak a mederben, vagy oldott állapotban a táplálékláncba bekerülve, akkumulálódva az ember szervezetébe is bejuthatnak. S mivel a zagytározók vize savas, ha nagy mennyiségben a folyóba ömlik, akkor a mederben korábban kicsapódott színesfémeket is feloldja, és még súlyosabbá teszi a környezeti csapást – mondja Zsigmond Andrea. Az ilyen jellegű katasztrófák elkerülése érdekében a toxikus fémeket különféle vegyszerekkel, elsősorban oltott mésszel távolítják el a vízből; úgy tűnik, most ez nem történt meg. A hatóságok vizsgálják az esetet, a szennyezett víz lapzártánkig már eljutott a Láposba és a Szamosba, és Magyarország felé közelít; elkerülhetetlenek a károk.

Jó kérdés, lesz-e megoldása az ukrán szemétproblémának. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság témában fellelhető háttéranyaga lakonikusan megállapítja:

e terhelések fennmaradása valószínűsíthető.” Hankó Gergely szerint óriási beruházásokat igényelne az infrastruktúra kialakítása, de alulról építkezve, lokális megoldásokkal hatékonyan lehetne fellépni ezeken a területeken. Grezsa István nem derűlátó, de azért említ pozitív példákat, elsősorban magyarországi kezdeményezéseket: a KSZGYSZ által szervezett Petkupa résztvevői kiemelkedően hasznos munkát végeznek a területen: tavaly is száz tonna szeméttől tisztították meg a Tiszát. A miniszteri biztos kitér a Tiszta Kárpátalja mozgalomra is, amelynek egyik, gondnoki ága a magyarországi turisták által látogatott területeken végez rendszeres szemétszedést, a másik pedig civil szerveződésben magyar és ukrán intézményekkel közösen szervez ilyen akciókat a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ifitagozata segítségével. Ezeket a korábbi, a magyarokkal korrekt kapcsolatra törekvő kárpátaljai kormányzó, Hennagyij Moszkal támogatta is, most azonban mélyponton vannak a magyar–ukrán kapcsolatok, ami erre a területre is rányomja a bélyegét – mondja Grezsa István. Hozzáteszi: a Kárpát-medence „lavórjának” alján Magyarország található, ahová minden lefolyik, így sajnos főleg csak számunkra fontos a probléma megoldása.

Nyitóképen: Uszályra rakják a tiszai hulladékot Kiskörénél. Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt