Jogállamiság baloldali módra

Joó István és Kereki Gergő írása a Mandiner hetilapban.

Nem pusztán hangulatfelkorbácsolási kísérlet, ahogyan a baloldal meghatározó arcai, ideológusai másfél éve folyamatosan tesznek hitet a – jogállam felfüggesztését is igénylő – rendszerlebontás szükségessége mellett. Kiindulópontjuk, hogy ha 2022-ben győznek, egyszerű többséget szereznek. A tervek valódiságára és az elszántságra utal, hogy jogász nagyságaik, például Fleck Zoltán jogszociológus-professzor az ELTE-ről, Vörös Imre akadémikus, egykori alkotmánybíró és Magyar György ügyvéd is beszállt az „igehirdetésbe”. Nézzük, mivel készülnek.

„Rohanunk a forradalomba”
Fleck professzor, aki egyébként a Soros György támogatásával túlélő Eötvös Károly Közpolitikai Intézet munkatársa is, a Hírklikknek tavaly július 18-án úgy fogalmazott: „Nagy valószínűséggel egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után.” A rendszerváltás itt furcsának ható fogalma visszaköszön a Momentum nemrég ismertetett programjának címében is: Új rendszerváltás.

Gyurcsány Ferenc szintén a Fleck-féle alaptételt fogalmazta újra a Zoomolj Ferivel! című interaktív videóblogjában: „Abban hiszek, hogy elő lehet állítani egy olyan helyzetet, ahol elég erős népakarat van ahhoz, hogy megszakítsuk a történelmi-politikai időt egy pillanatra.” Ezt a DK-vezér azoknak a fiataloknak mondja, akik rákérdeznek, mi van, ha győznek, de csak egyszerű többségre tesznek szert. Jakab Péter Jobbik-vezető sem gondolkodik másképp, ő decemberben azt hangoztatta: „Ha csak egyszerű többségünk lesz, akkor addig faragjuk a jogot, míg igazság nem lesz belőle.”

Utóbbi forgatókönyvről Magyar György részleteket is elárult a Klubrádióban: „Ha sikerülne az ellenzéknek akár csak egyszerű többséghez is jutnia, azonnal hozzá kell nyúlni négy nagyon fontos jogi felülethez. Az egyik az alkotmánymódosításnak az a része, ami vadhajtás, és le kell nyesegetni, és természetesen egy esetlegesen módosított új alkotmányt népszavazással kell legitimálni. […] Választójogi törvényt kell tisztességesen, kétfordulóst, létrehozni, és nagyon fontos […] a független intézmények függetlenségének visszaadása.” A baloldal sztárjogásza a pártfinanszírozás reformjával kapcsolatban is kifejtette a véleményét, hangsúlyozva: látja annak a lehetőségét, hogy „az elvont pénzeket esetleg majd vissza lehet kapni rendelkezések folytán”.

A cél tehát világos: a jogrendszer ideiglenes megszakítása, akár egyszerű többség esetén is a teljes berendezkedés átalakítása – ami azért is érdekes, mert ilyen parlamenti arányt szerző hatalom számos tárgykörhöz, törvényhez, az államberendezkedés sarkalatos pontjaihoz nem tud hozzányúlni. Csak néhány példa: az alaptörvény, a választási törvény és a pártok gazdálkodásáról szóló jogszabály módosításához, az alkotmányos intézmények – a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Számvevőszék, a Legfőbb Ügyészség és a bíróságok – átalakításához minősített többség, azaz kétharmad szükséges. Megjegyzendő, a családvédelem, a devizahitelezés, a migrációval kapcsolatos önrendelkezés, az állami eladósodás korlátja is ebbe a körbe tartozik.

Vissza a jövőbe?
A balliberálisok meghatottan emlegetik az 1989–90-ben kialakított államberendezkedést; és szerintük a rendszerváltozás kori Alkotmánybíróság volt az igazi. Ha valóban az akkori rendszert tartják követendőnek, akkor tisztában kell lenniük azzal, hogy a kommunizmus bukása után is felmerült a jogrendszer folytonosságának kérdése. Érdemes lenne a szinte bálványozott akkori, Sólyom László vezette alkotmánybírák döntéseit tanulmányozniuk – Vörös Imre is felidézheti, milyen határozatokat írt alá a taláros testület tagjaként.

Az 1956-os sortűzperek elrendelőinek, a lövetőknek a felelőssége is akkoriban merült fel. 1991-ben a Zétényi–
Takács-féle igazságtételi törvény – amely az NSZK-ban, illetve Csehországban meghozott törvények mintájára készült – célja volt, hogy a legsúlyosabb, politikai okokból évtizedekig nem üldözött bűncselekmények üldözhetővé váljanak. Vagyis legyenek bíróság elé állíthatók az 1956–57-es sortüzek felelősei. Göncz Árpád köztársasági elnök nem írta alá a törvényt, hanem megvétózta, és elküldte az Alkotmánybíróságnak. A Sólyom László és Szabó András által jegyzett 11/1992. (III. 5.) AB határozat megsemmisítette, mondván, a jogszabály tiltott visszaható hatályú. Az alkotmánybírói érvelés szerint „az adott történelmi helyzetet a jogállam keretein belül és annak kiépítése érdekében figyelembe lehet venni. Nem lehet azonban a történelmi helyzetre és a jogállam megkövetelte igazságosságra hivatkozva a jogállam alapvető biztosítékait félretenni. Jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani. A mindig részleges és szubjektív igazságosságnál a tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság előbbre való”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármilyen rendszerváltozás csak a legalitás elve alapján mehet végbe, a régi jogrend betartásával. Nem lehet önkényesen különbséget tenni az alaptörvény előtti és utáni jog között.

Ebből látszik, hogy a Fleck Zoltán-i tétel, miszerint le lehet mondani a jogállamiság érvényesüléséről, hiszen „soha nem volt másként rendszerváltáskor”, valótlan állítás. Valótlan, mert épp az 1989–90-es rendszerváltozás idején fogalmazódott meg a már idézett, elvi jelentőségű tétel: jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani. Fleck mondatait olvasva felmerül a kérdés: vajon a jogszociológus nem tekinti rendszerváltozásnak az 1989-es eseményeket? Ha pedig a legitimációs alap nem az 1989–90-es fordulat, akkor melyik rendszerváltás lenne a mérce? Netán az 1947-es kék cédulás választás, amikor – merő csalással – a kommunisták vették át a hatalmat, hogy bő négy évtizedre diktatórikusan berendezkedjenek? Érdekes, hogy a posztkommunisták a szóban forgó 1992-es határozat jogi érvelésével, a jogrendszer folytonosságának abszolutizálásával siklatták ki az igazságtételt, az utódpárti MSZP-t és az abból kiváló DK-t is magában foglaló mai baloldal épp ettől tekintene el a visszarendeződés kedvéért.

Célkeresztben a legfőbb ügyész 
Az államberendezkedés egyszerű többséggel megvalósítandó, jogtalan lebontásához Fekete-Győr András szerint először is „fidesztelenítésre” (Gyurcsánynál: „földönfutóvá tételre”) volna szükség. Meg is született a terv a csodafegyverről, amelyet úgy hívnak: korrupcióellenes ügyészség. A Momentum elnöke szerint ez az ügyészi szervezeten kívüli, azzal párhuzamos, önálló intézmény nem kis részben Polt Péter megkerülésére kellene hogy létrejöjjön. Ismeretes, Polttal az a bajuk, hogy nem emel vádat fideszes oligarchák, politikusok ellen akkor, amikor ők harsányan követelik. Köztudomású azonban, hogy az elmúlt évtizedben három fidesz–KDNP-s országgyűlési képviselő ellen is indult büntetőeljárás; mindhármat korrupcióval vagy egyéb gazdasági bűncselekménnyel vádolják, egyikük ráadásul már börtönben van.

Bármennyire szeretné is a baloldal eltávolítani Polt Pétert, a legfőbb ügyész az alaptörvény és az ügyészségi törvény alapján – mindkettő ugyebár kétharmados – elmozdíthatatlan. Miután 2019-ben újraválasztották kilenc évre, hivatali ideje 2028 novemberében, vagyis a következő utáni parlamenti ciklusban jár le. S ha lemondana, vagy hetvenévesen nyugdíjba vonulna, kétharmad nélkül új legfőbb ügyészt akkor sem választhatna az akkori kormányerő. Ilyen esetben a helyettes maradna az ügyészségi szervezet feje az új legfőbb ügyész megválasztásáig.

Mi a helyzet azzal a korrupcióellenes ügyészséggel, amelyet a Momentum programja és Fekete-Győr András – úgy is mint pártja miniszterelnökjelölt-jelöltje – az új kormány első háromszáz napjában építene fel? Az alaptörvény módosítása nélkül egy önálló, ügyészi szervezeten kívüli korrupcióellenes ügyészség felállítása nem háromszáz napig, hanem örök időkig lehetetlen. Hiszen Magyarországon az alaptörvény szerint az állam kizárólagos büntetőhatalmát az ügyészség és a legfőbb ügyész gyakorolja. Az ügyészség vádmonopóliuma alól kizárólag a magánvádas eljárások jelentenek kivételt, ezekben az eljárásokban a bűncselekmény sértettje képviseli a vádat. Magánvádas eljárás indítható például könnyű testi sértés, becsületsértés vagy rágalmazás esetén. A korrupciósés egyéb gazdasági bűncselekmények viszont közvádra üldözendők, esetükben csak az ügyészség emelhet vádat.

A Momentum-elnök ehhez képest a minap a Hír TV-ben arról beszélt, hogy nemhogy egyszerű többséggel elfogadható törvénnyel írná felül az alaptörvényt, de „a kormány hatáskörébe tartozó döntéssel” hozná létre a korrupcióellenes ügyészséget, magyarul megoldaná sima kormányrendelettel. Hozzátette, hogy ő ezt az ELTE jogi karán végzett jogászként mondja, és amúgy híve a jogállamnak. Fekete-Győr – vagy a mögötte sürgölődő jogászok – cinikusnak ható ötlete a parlament alkotmányozó hatáskörét csorbítaná, és a jogforrási hierarchiát állítaná feje tetejére. Az alaptörvény ugyanis egyértelműen kimondja: a legfőbb ügyész és az alá rendelt ügyészségi szervezet képviseli a közvádat a bírósági eljárásban, és ennek szabályozása kétharmados. Ki van zárva, hogy feles törvénnyel, pláne kormányrendelettel az ügyészség tárgykörében bármit ügyködhetnének, ha ezt megtennék, az alaptörvény-ellenesnek bizonyulna, az Alkotmánybíróság megállapítaná a norma közjogi érvénytelenségét.

Készül A tanú 3.?
A Momentum leghangzatosabbnak szánt szólama pillanatnyilag mégiscsak a „felcsúti per”. Ennek megindításával nem várna az alternatív ügyészség felállításáig. „A felcsúti per az Orbán-rendszer politikai és gazdasági felépítőinek, ha úgy tetszik, a rendszer fő bűnöseinek a pere lesz – mondta a pártelnök a 444-nek március elején. – Politikusok és oligarchák ülnek majd a vádlottak padján. […] A bizonyítékok gyűjtését és a feljelentés megtételét nem konvencionális ügyészek, hanem jogászok, közgazdászok, oknyomozó újságírók, árnyékügyészek fogják végezni.” Nem kevesebbel kecsegtetik ultráikat, mint hogy „Mészáros Lőrinc a kormányváltás után akár napokon belül előzetes letartóztatásba kerülhet”.

Nézzük, ez hogyan festene a gyakorlatban. Bárkinek a letartóztatását az ügyészség kezdeményezésére a bíróság rendelheti el. Ha az ügyészség nem kezdeményezi a gyanúsított letartóztatását, akkor a bíróság sem rendelheti el. Ezen a ponton tehát Polt Péterbe botlik az elszámoltatók élcsapata.

Felmerül a kérdés, mi a helyzet a rendőrséggel. Ha győzne a baloldal, május vége, június eleje előtt nem tudna felállni az új végrehajtó hatalom, azaz addig még a jelenlegi belügyminiszter irányítaná a rendőrséget ügyvezető miniszterként. Az új kormány felállása esetén ebben nyilván történne változás, hiszen a rendőrség a mindenkori kormány, illetve a Belügyminisztérium alá tartozik, viszont ha ott indulna is nyomozás fideszes potentátok ellen, belebotlanának abba, hogy csak az ügyészség emelhet vádat. Vádemelés nélkül ugyebár a bíróság nem tud ítéletet hozni. Ennek ellenkezője már A tanú című filmbe illő mozzanat volna. Márpedig az ügyészség önálló hatalmi tényező, demokratikus kontrollt legfeljebb az Országgyűlés képes gyakorolni fölötte azzal, hogy interpellálhatja, kérdést intézhet hozzá, s a beszámolóját el tudja utasítani. Az egy másik modell volt, a Horthy-korszaké, amikor a kormány alá rendelve működött. Úgy is szokták mondani, hogy a bíróságot, az ügyészséget magában foglaló igazságszolgáltatás a legantidemokratikusabb hatalmi ág, nem lehet leváltani, mint a kormányt vagy a parlamentet. Szakmai hibákért nem számonkérhető, munkája egyetlen garanciája a nyilvánosság elve. A legfőbb ügyész mentelmi joga is csak hivatalának letétele után szűnik meg.

A pártelnök egyébként azzal is eldicsekedett, hogy a bizonyítékokat a tényfeltáró újságírók gyűjtik. Ez jogállamban a nyomozó hatóság, vagyis a rendőrség, az ügyészség és az adóhatóság feladata.

Fleck Zoltántól Vörös Imre jogtudósig sokan szeretnének haladéktalanul, akár egyszerű többség birtokában alkotmányozni is. Néhol felbukkan az a gondolat, hogy az utólagos legitimációt az alaptörvény lecseréléséhez, illetve gyökeres meg- vagy visszaváltoztatásához népszavazással adnák meg. Itt is a kétharmadosság sáncára kell figyelmeztetni, és arra, amit a már említett 1992-es alkotmánybírósági határozatra utalva Schiffer András is észrevételezett a Mandiner.hu-nak: jogállamot nem lehet jogállam ellenében építeni. Az alaptörvény módosítására irányuló kérdésről ugyanis a jelenlegi alaptörvény értelmében nem lehet népszavazást kiírni, ez a 8. cikk szerint tiltott tárgykör. Ahhoz, hogy ez változzon, alaptörvény-módosításra, tehát alkotmányozó, kétharmados többségre van szükség. Enélkül alkotmányellenes lenne a népszavazás kiírása, az Alkotmánybíróság elkaszálná.

Ha tehát az ellenzék, amint prominensei ígérik, kellő arányú felhatalmazás nélkül megváltoztatná az államberendezkedést, illetve hajszát indítana az előző hatalom vezetői és holdudvara ellen, két kulcsszereplőn múlik minden. Az egyik a legfőbb ügyész, akinek a kezében összefut az állami vádmonopólium az egész ügyészségi szervezet fölött. A másik az Alkotmánybíróság, amely jogosult megítélni, hogy az említett törekvések valamelyike alkotmányos vagy sem.

Logikus a kérdés, hogyan döntene egy-egy konkrét esetben az Alkotmánybíróság. Merne-e őrködő hivatásával szemben másként határozni, mint ahogyan az alaptörvény és a kétharmados törvények szabályozzák jogrendszerünket, államberendezkedésünket, országunk életének sarkalatos ügyeit? Nos, nem árt tudni: az elvben tizenöt, jelenleg tizennégy fős testületben nyolc szavazat kell a szótöbbségi határozathozatalhoz. Az AB 2023. szeptember 1-jéig működik ebben a személyi összetételben, négy 2011-ben választott tag mandátuma akkor jár le. A további években is várhatók automatikus mandátummegszűnések. Tehát még a következő ciklusban elérkezik az a helyzet, hogy a testület több mint fele kicserélődik. Ám a személyi megújításánál megint csak a kétharmadosságot kell szem előtt tartani. Ha csak feles többsége lesz egy majdani balos kormánynak, akkor az éppen kisebbségben lévő politikai erőtől is kellenek szavazatok a megválasztásához. Minden út Rómába, azaz a kétharmadosság erős várához vezet.

Nyitóképen: Karácsony Gergely főpolgármester, Gyurcsány Ferenc DK-elnök és Magyar György, a baloldal sztárügyvédje. Utóbbi szerint egyszerű többség is elég lenne a jogrendszer ideiglenes megszakításához. Fotó: MTI / Balogh Zoltán