Itt-Ott Észak-Amerikában és a Kárpát-medencében

Az amerikai magyar diaszpóra második világháború utáni történetének egyik legavatottabb szervezője és egyben krónikása Ludányi András, aki évtizedeken keresztül adai, észak-ohiói egyetemi „őrhelyéről” szervezte az amerikai magyar közösség kulturális értékmegőrzését. Ebben a vállalkozásában, elkötelezettségében fordulópontot jelentett az Éltető Lajossal való találkozás, akivel arra keresték a választ, hogyan lehet magyarnak maradni, mivel „az igaz probléma az, hogy az amerikai és kanadai magyarokból hiányzik a közösségi szolidaritás érzése”. Sajnos, ahogy erre a szerző a későbbiekben kitér, a politikai elkötelezettség okozta mély törésvonalak mind a mai napig gyengítik az amerikai és a kanadai magyar diaszpóra közösségi érzetét, illetve a mindkét országban olyan fontos etnikai alapú érdekérvényesítést. Ludányi András elsősorban a Hillary Clinton körül csoportosuló magyar klikk „káros” tevékenységére utal, de – hozzátehetjük – a nagyobb amerikai és magyar szervezetek között sem felhőtlen a kapcsolat politikai okokból, és ebben a sajnálatos jelenségben nemzedéki és személyi ellentétek is szerepet játszanak.