Az egymillió új munkahelyet nem a szél fújta össze

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Hogy áll a magyar gazdaság?
A tavalyi utolsó negyedévében 1,4 százalékkal nőtt a GDP az előző negyedévhez képest, 0,3 százalékponttal gyorsabban, mint az első becslés alapján. Ez szép teljesítmény, azonban összegezve a 2020-as évet ma már tisztán látható, hogy a gazdaság 5,1 százalékkal esett vissza. Ez jelentős zsugorodás, nemzetközi összehasonlításban mégis jobb eredménnyel tudtuk zárni a múlt évet, mint az EU-s átlag, amely 6,4 százalékot esett. Mindenképpen érdemes azonban a számok mögé nézni, és rávilágítani néhány dologra. Az első probléma az, hogy mindenki a 2008-as válsághoz akarja hasonlítani a mostani helyzetet, pedig teljesen másról beszélünk. Nem volt még olyan válság, amely ennyire egyszerre ütött volna meg minden közgazdasági elemet. Egyszerre borult meg Ázsia, az Európai Unió és Amerika, ami korábban nem volt jellemző. 2008-ban, amikor Európa a válság közepén járt, Ázsia már jött ki belőle. Mindig volt, aki jobban állt, ez segített a világgazdaságon. Most egy hét alatt az egész világ leállt. Ez példátlan. Az emberek karanténban nem tudnak fogyasztani, de a kínálat is befagyott, sok bolt, üzlet, étterem van zárva, a gyártás szintén számos esetben megállt. Olyan pedig soha nem történt, hogy a kereslet és a kínálat egyaránt leálljon, talán csak háborúban.

A magyar gazdaság gerincét adó kis- és közepes vállalkozásokat is megütötte a válság.
Egyértelműen. Sokféle méretű, tevékenységű, múltú és jövőképű vállalkozás működik. Mi nem is kkv-nak hívjuk, hanem nmkkv-nak, azaz nano-, mikro-, kis- és középvállalkozói körről beszélünk. A nanovállalkozások száma Magyarországon magas, a 750 ezer működő cégből 400 ezer körül van. Ezek gyakorlatilag egyszemélyes vállalkozások. Vannak persze különösen és kevésbé kitett ágazatok. Az agrárvállalkozásokat például sokkal kevésbé taglózta le a helyzet, hiszen élelmiszerre szükség van.

Mi a legfontosabb segítség a cégeknek?
Az egészségügyi intézkedések, hiszen elsődleges fontosságú az emberi élet. Emellett a gazdasági életet is talpon kell tartani. Ez a kétpólusú rendszer, amelynek a működését biztosítani szükséges.

És ha ez nem elég?
Hiába lenne kínálat és termelés, ha az emberek nem fogyasztanak – emiatt nehéz kezelni a helyzetet.

A lezárások mellett a bizalom is akadályozhatja, hogy az emberek megrohanják a boltokat, és vásárolni kezdjenek.
A válság kezdetén nagyon is aktuális volt ez a felvetés. Ez bizalmi válság is (volt), és jól ismert gazdasági, gazdaság­pszichológiai összefüggés, hogy a bizalom elvesztése korlátozza a fogyasztást. Ha az emberek nem hiszik el, hogy javul a helyzet, elkezdenek spórolni, félnek, elhalasztják a beruházásokat – lakás, gépkocsi, fehéráru esetében is. Jól látható, hogy a háztartásokban a pénzvagyon és a megtakarítás jelentősen bővült, látszik, hogy összetett a helyzet, nincs általános megoldás, nincs varázspálca.

Mi lehet a kiút?
Mivel nincs komplex megoldás, számos eszközt kell egymás mellé tenni, és ebből az összeállításból talán kialakul valami. Sehol a világon nincs egyértelmű gyógymód, Magyarországon is egyidejűleg több eszközzel próbálkozunk. A Kavosznál a tőke, a hitel, a pályázat és a garancia négyesét hangoztatjuk, ezekre van szükségük a cégeknek. A Széchenyi-kártya-program krízishiteleinek tekintetében hihetetlen nyomás van rajtunk. A kártya minden eleme gőzerővel dolgozik, és a likviditási rész kiemelkedik, folyószámlahitelre, forgóeszközhitelre óriási a kereslet. Sok vállalati beruházási és üzletrészvásárlási hitel is van. Megindultak a piacon az átrendeződési, felvásárlási folyamatok. Hozzájárul ehhez, hogy a generációváltás is felgyorsul most a cégeken belül.

Melyik eszköz különösen fontos a felsoroltak közül?
Sok eszköz van, de a gazdaságvédelmi akciótervből az egyik legfontosabb a garanciák kérdése. Ha a bankszektornak olyan magas garanciát ad az állam, hogy a pénzintézetnek nem kell félnie, hogy bedől a társaság és bukik a bank, akkor pénzt fog adni a cégnek. A Széchenyi-kártya-program a múlt évben egyértelműen berobbant: a márciusban kidolgozott krízistermékekkel együtt 41 ezer hitelkérelmet fogadtunk be több mint 1054 milliárd forint értékben, és 29 ezer szerződéssel több mint 640 milliárd forintot helyeztünk ki mikro- és kisvállalkozásoknak. A rendkívüli igényre való tekintettel a kormány döntött a Széchenyi-
kártya-program krízishiteleinek meghosszabbításáról, így 2021. december 31-ig igényelhetők a termékek.

Mit gondol a legújabb, az újraindítási akciótervben bejelentett, a kisebb vállalkozásoknak szóló hitelhez, amely tíz évre 10 millió forintig 0 százalékkal kamatozik, ráadásul hároméves moratóriummal indul?
Létfontosságú volt a hitel kidolgozása. Fontos azonban, hogy a kölcsönhöz jutás gyors, olcsó és bürokráciamentes legyen, mert a cégeknek sok tartalékot fel kellett élniük a válság sokadik hónapjára. A kamatmentes gyorskölcsön azonban nem ingyenhitel, vissza kell fizetni, viszont jó lehetőséget ad a vállalkozásoknak.

Milyen segítséget keresnek elsősorban a vállalkozások?
A probléma az, hogy a kereslet átmenetileg visszaesett, emiatt likviditási, pénzügyi nehézség alakult ki a cégeknél. A vállalkozások a válságban egyértelműen a likviditást, a túlélés lehetőségét keresik. Világos, hogy az önfenntartást próbálják megoldani, hogy kibekkeljék az időszakot, mert előbb-utóbb vége kell hogy legyen. Addig azonban nincs bevétel, forgalom, kiadás viszont van, ezért a hitelek felé fordulnak. Az uniós pályázati pénzből túl sok már nem volt, hiszen az előző ciklus végén járunk, a következő költségvetési időszak pénzei pedig még nem érkeztek meg. Az uniós források mielőbbi megnyílása közös érdeke minden tagállamnak, mindenki ezen fog dolgozni. A kkv-szektorra kell elkölteni a jelentős részét, oda kell tolni a pénzeket a hazai cégek megerősítésére, versenyképességük javítására.

Igaz, hogy az uniós viszonylatban gyors termelékenységi javulás ellenére továbbra is nagy elmaradásaik vannak 
a magyar cégeknek?
2008-ban mindenki fogadkozott, hogy na, majd a válság után tényleg meg fogunk változni, másként fogjuk csinálni a dolgainkat, jó fiúk leszünk, gépesítünk, technológiát fejlesztünk. Aztán vége lett a válságnak, és mi történt? Minden ment tovább. Mindenki visszatért a régi módszereihez. Nem fejlesztett, nem foglalkozott a kutatás-fejlesztéssel, sem az innovációval, nem csinált semmi újat.

Hogy tudtak így túlélni a vállalkozások?
Az volt a szerencse, hogy volt hét jó év, amikor konjunktúra volt, és ez elvitte az egészet a hátán. A mostani válság adta lehetőséget viszont már nem lehet elpuskázni. Aki meg tud maradni, annak muszáj hiperugrást végrehajtania, és meg kell változtatni az eddigi, régi működési rendszereket.

Mit tehet a gazdaságpolitika?
A kormányzatnak egyszerre kihívás és lehetőség is, hogy új nyomvonalra állítsa a hazai gazdaságpolitikát. Egy innovatív, digitalizációval felvértezett magyar vállalkozói körnek ugyanis mások a hazai és a világpiaci kilátásai. Ám ez nem fog mindenhol menni, a második hullámban a tartalékok sokaknál elfogytak. Emellett ott van az emberekben a félelemérzet a betegségek miatt, amit komolyan kell venni. Én magam is voltam fertőzött, meg is nyomott mentálisan, konkrétan rettegtem.

Látszik, hogy Magyarország megszorítás helyett adót csökkent, könnyíti a gazdasági tevékenységet. Ez jó iránya lehet a növekedés ösztönzésének?
Az adócsökkentés jó eszköz, az állam így egyszerűen ott hagyja az extra pénzt a vállalkozásnál. Ez kifejezetten jó megoldás, meg kell csinálni, ha tetszik, ha nem. A megmaradt forrást a vállalkozások és a dolgozók el tudják fogyasztani. Az egymillió munkahelyet egyébként nem a szél fújta össze tíz év alatt. Épp az adócsökkentésen keresztül vált lehetővé a munkahelyek és a bérek növekedése. Ez versenyképességi tényező lehet.

Visszatérve a cégekre, úgy tűnik, a vállalkozók számára meghatározó nemzedéki élmény lesz a mostani válság.
A krízisek megváltoztatják a következő generáció gondolkodását. Nekünk a 2008-as volt az első igazi nagy válság. A fiatalabb vállalkozói körnek már lesz valamifajta válságtudata, hiszen már a második nagy krízisét éli át tíz éven belül. Nem mindegy azonban, hogy miként tudja beépíteni e tapasztalatokat a későbbi működésébe. Nélkülözhetetlen a gazdasági-pénzügyi tudatosság kialakítása, hogy hosszú távon is tanuljunk a helyzetből.

Gyors talpra állásra számít? 
Mindenképpen lesz talpra állás, de nem arra a lábra fogunk ráállni, amelyikről elindultunk. Sokkal összetettebb lesz a világ, a gazdaság, a társadalom. Az egészségügy és az oktatás is átalakul. Megváltoznak az elvek, az erőviszonyok, a kereskedelmi kapcsolatok. Az ellátási lánc hibáira is felhívta a figyelmet a válság: Kínából jött minden kütyü és alkatrész, de Kína leállásával a  termelési lánc minden eleme hirtelen befagyott.

Nyitóképen: Dolgozók a Starters E-Components Generators Automotive Hungary Kft. (SEGA) globális autóipari beszállító miskolci gyárában 2020 októberében. A társaság 14 országban működtet gyártóüzemet, mintegy hétezer embert foglalkoztat, Miskolcon dolgozik az összes munkavállaló ötöde. Fotó: MTI / Vajda János