Autópálya-délibábok Romániában

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Ezer kilométer – ennyi autópálya megépítését ígérte kormányprogramjában a december 23-án beiktatott Florin Cîțu román miniszterelnök. Grandiózus terv ez úgy, hogy az egész országban összesen 900 kilométernyi autópálya van befejezve. Ám Cîțu még így is szerényebb volt, mint elődje, Ludovic Orban, aki júliusban még 3400 kilométernyi autópályát és gyorsforgalmi utat ígért.

„Papíron a politikusok annyi autópályát rajzolnak, amennyit nem szégyellnek, de az infrastruktúra-fejlesztés a Ceaușescu-korszakban is inkább csak propagandalufi volt, és ez az eltelt harminc évben nem változott” – mondja Pászkán Zsolt, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső munkatársa. A kevés pozitív példa egyikeként a transzfogarasi műutat említi. Ott van még a Bukarestet és a tengerpartot összekötő autópálya-szakasz, amely már most sem bírja el a nyári forgalmat, s ezen a tengerpart mentén húzódó sztráda sem tehermentesít sokat. Illyés Gábor, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa még kiemeli a régi Pitești–Bukarest autópálya-szakaszt (ez szükségszerű volt, mint mondja, a Dacia-gyár miatt), Pászkán szerint viszont ez is inkább gyorsforgalmi út, mint autópálya.

Ezek legalább a működő, kész sztrádák. Ezzel szemben számos olyan autópálya-fejlesztés van, ahol állnak a munkagépek, s húsz-harminc kilométeres szakaszok hiányoztak sokáig vagy éppen a mai napig a vonalon, és csak csonkok készültek el. A Magyar Építők 2016-ban megdöbbentő riportban számolt be az autópálya-helyzetről: csődbe ment és füstté vált alvállalkozók, életveszélyes repedések az útfelületen (Konca és Szelistye között, Nagyszeben mellett), egyébként is csapnivaló minőség (Arad és Temesvár között, illetve Bukarest és Fundulea között évente kétszer kell javítani), a vállalt munka töredékének elvégzése (Nagylak–Arad közötti szakasz, itt 6 millió eurónyi uniós pénznek is nyoma veszett), súlyos késések a már megkezdett munkákon (Arad és Temesvár között kettő helyett négy évig épült a pálya, de lényegében mindegyik beruházásnál késés volt, a kiemelt 
Bukarest–Ploiești és Bukarest–Konstanca vonalon is), engedély nélküli építések (Szászsebes és Torda között), és így tovább.

A helyzet most sem látszik sokkal jobbnak: idén márciusban az egyik legtöbbet szenvedő észak-erdélyi, A3-as névre keresztelt autópályánál álltak le a munkagépek, ismét. Az állam ugyanis szerződést bontott a kivitelező Straco Grup konzorciummal, amely fél áron vállalta az érintett 15,7 kilométeres szakasz megépítését, az alvállalkozóit azonban nem fizette ki, a munka negyven százalékát végezte el öt év alatt. Lapzártánkkor érkezett a hír, hogy a szerződésbontást a bukaresti törvényszék felfüggesztette. Nem tűnik atipikus történetnek, különösen a magyar határtól, Nagylaktól Bukarestig tervezett sztráda megépítésének folyamatában. Lassan két évtizede épül az 584 kilométeresre tervezett pálya, ebből tavaly 5 kilométert és 350 métert sikerült átadni – összehasonlítás-képpen: a magyar fél ugyanez idő alatt 26,5 kilométert épített húsz új híddal, pihenővel, madárvédő meg zajvédő falakkal a túloldalon.