Lehet-e rendszerszintű csalás az amerikai elnökválasztáson? – Amerika választ
Az előzetes előrejelzések fej fej melletti állás mutatnak, de mégis mi lehet a döntő a végén? Az elnökválasztás után ketté szakadhat az amerikai társadalom?
A Facebook és társai úgy viselkednek, mintha a törvények felett állnának: túlhatalmuk nemcsak a szabályozatlanságból, hanem abból is fakad, hogy a politikának eddig érdekében állt nem foglalkozni a lopakodó veszéllyel. Most pedig új megoldással tartanák fenn a tömegek számára a döntés illúzióját.
Február elején a Time magazin hasábjain olvashatott először a nagyvilág arról a szervezett demokrata – s a republikánus elhajlással aligha vádolható orgánumban is szimplán összeesküvésnek nevezett – árnyékkampányról, amelynek legfőbb célja az volt, hogy manipulálja az elnökválasztás folyamatát nemcsak jogi úton, hanem többek között állami döntéshozóknál lobbizás vagy egyenesen megfélemlítés révén, és minél több amerikait vegyen rá a levélszavazásra, elsősorban a közösségi médián keresztül. Az árnyékkampányt egy Mike Podhorzer nevéhez köthető demokrata hálózat menedzselte, amely azért szerveződött, hogy „megvédje az amerikai demokráciát” a Trumphoz hasonló jelenségektől – bármi áron. Akár a közvélemény tudatos manipulálásával, például a legnagyobb közösségimédia-platformok algoritmusában rejlő hibák kihasználásával.
Akár azt is gondolhatnánk, hogy az önmagukat hipnotizáló demokráciavédők azért adták közre önként és dalolva a demokratikus rendszer elleni kvázi sikeres puccsukról beszámoló esettanulmányukat, mert a győzelmi mámorban kontrollt vesztettek. Csakhogy nem erről van szó: a demokraták szerint a cél szentesíti az eszközt, a jó cél érdekében manipulált közösségi média csak a republikánusok beavatkozásaitól válik fenyegető pallossá. A big tech cégek persze nem fegyverként tekintenek magukra, hanem olyan platformokként, amelyek semlegesek a hatalom megszerzésének és megtartásának kérdésében, akárcsak a tüntető kezében a megafon. Ezzel azonban aligha érvelhetnek tovább koherensen, miután a Capitolium januári ostroma után soron kívül távolították el felületeikről az Egyesült Államok akkor még hivatalban lévő elnökének minden fiókját, megfosztva ezzel Donald Trumpot az egyik legfontosabb eszköztől, amely négy évvel korábban a Fehér Házba segítette őt. A Facebook és a Twitter posztmodern Excaliburként viselkedik – ám az Artúr-legendával szemben a közösségi média csodafegyvere nem száll vissza a sziklába azután, hogy a tulajdonosa elesett a csatában, hanem maga adja meg a végső döfést a döntő pillanatban addigi gazdájának, hogy aztán rögvest az ellenfél kezébe simuljon.