Ostromzárban

A pandémia miatt sokat vagyok otthon, és igyekszem segíteni a háztartásban. Az esti mosogatás a kedvencem, mert azalatt már lehet a különféle jogi podcastokat hallgatni. Egy kisgyermekkel a családomban az olvasásra fordítható idő radikálisan csökkent, ahhoz, hogy valamelyest képben maradjak, segítenek ezek az interneten elérhető hanganyagok. Az amerikai adásokban sok szó esik mostanában a Capitolium ostromáról és az azzal kapcsolatos büntetőjogi és magánjogi kérdésekről. Számomra a legizgalmasabb részlet az, hogy vajon megalapozottak-e a polgári jogi kártérítési igények a tömegeket felzaklató személyekkel szemben.

Ez a problémakör ugyanis a magánjog egyik legizgalmasabb és egyben legrejtélyesebb területét, a szerződésen kívüli károkozást érinti. Mögötte az az igencsak helyeselhető központi gondolat áll, hogy ha egy személynek egy másik jogellenes módon kárt okozott, akkor a károsult jogosult lesz az állami erőszak-monopólium segítségével a károkozót kártérítés megfizetésére kötelezni. Csakhogy a dolog amilyen egyszerűnek látszik, olyan hihetetlenül bonyolult a valóságban. Mit ismerjünk el például kárnak? Csak a konkrét, fizikailag észlelhető értékcsökkenést vagy mondjuk azt is, ha valakinek a jó hírnevét csorbították? Mennyire közelinek kell lennie az okozati láncban a károkozó cselekménynek? Kaphat-e az a nő kártérítést a közúti baleset okozójától, aki a férjét vérbe fagyva látta az autóroncsok között, és sokkot kapott? Olyan kérdések ezek, amelyekre a jog már évezredek óta folyamatosan keresi a választ. És persze sohasem lesz vége: a változó társadalmi környezet és a technológiai újítások újabb és újabb kihívások elé állítják a jogalkalmazókat.

Ezért is fontos az a könyv, amely nemrégiben jelent meg John C. P. Goldberg és Benjamin C. Zipurs­ky, e jogterület (angolul tort) elismert szakértőinek a tollából. Ők keményen fellépnek azon nézetekkel szemben, amelyek a tortban pusztán gazdasági szempontokat kívánnak érvényesíteni. Sajnálatos módon ez a nézet igen elterjedt manapság, és csupán arra fókuszál, hogy a károkozástól való elrettentés hatékony legyen, és hogy a károsultat anyagilag kompenzálják. Persze ennek sötét oldala az, hogy a potenciális károkozó egyszerűen beárazza a rizikót, és simán kárt okoz másoknak, ha az neki megéri.