Meseország felnőtteknek

A rendszerváltozás utáni magyar közbeszédben kiváló publicisták gyakran és általában joggal idézték a neves francia író-filozófus Julien Benda 1927-ben Az írástudók árulása címmel kiadott könyvét, mely többek között Babits Mihályt is figyelemre méltó tanulmány publikálására ihlette. A mű fő üzenete, hogy az emberiség erkölcsi működésének megbomlásáért a 19–20. századi európai értelmiség felelős. Ahogy az író fogalmaz: az emberiség kétezer évig a rosszat cselekedte, de méltányolni a jót méltányolta, az írástudók új generációja viszont már méltányolni sem méltányolja a jót, sőt minden erkölcsi aggály nélkül tárja elénk a rosszat követendő példaként.

Nekem egyből ez a gondolat jutott eszembe, amikor az utóbbi időben közelebbről is megismerkedtem századunk új divatjával, az internetes médiaszolgáltatók (Netflix, HBO és a többiek) tartalmaival. Ha ugyanis az ember gyanútlanul belekezd valamely tetszőlegesen kiválasztott, most már egyre gyakrabban közvetlenül a nevezett mamutcégek által szponzorált sorozatba, jó eséllyel a tömeges indoktrináció mélyrétegeibe nyer betekintést. Filmipari szemszögből egyébként ezek a már havi pár ezer forintért hozzáférhető termékek többségében profi iparosmunkák: szépek a képek, jók a színészek, érdekes a történetvezetés. Ahogy viszont kezdjük már kicsit beleélni magunkat a sztoriba, mondjuk úgy a harmadik-negyedik rész környékén – semmiképpen sem korábban! –, finoman megkezdődik a népnevelés. Példának okáért egyszer csak előkerül a semmiből egy azonos neműek között szövődő románc – természetesen szaftosnak szánt szexjelenetekkel fűszerezve –, mit sem törődve azzal, hogy a cselekmény vagy a történelmi kor kontextusába esetleg sehogyan sem illeszkedik. Ezután pedig izzadságszagúra erőltetett radikális feminista toposzok, fekete hercegek és grófok, újkori osztályharcos konfliktusok képébe csomagolva adagolják nekünk a nyugati világ aktuális társadalmi problémáinak szélsőbaloldali értelmezését. Igazi Meseország ez felnőtteknek. És így megy ez – nem túlzás – szinte minden egyes filmben és sorozatban, láthatólag egységes irányelvek szerint. Nem lepődnék meg, ha kisebbségi és ideológiai kvótákat tartalmazó táblázatot is osztanának a készítőknek, nehogy véletlenül kimaradjon valami fontos.