A magyar színészvilág fotókrónikása

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

Az 1940-ben született Inkey Alice pályáját igazolványképek készítésével kezdte tizenévesen, s mint mondja, ez nem volt túl izgalmas feladat, így ha szép arcú alany tért be hozzá, gyorsan készített róla néhány „sztárfotót”, olyasmiket, amilyeneket édesapjánál, a kor talán legnagyobb fotósánál, Inkey Tibornál látott. A fényképész-szövetkezet nem nézte jó szemmel, hogy túl sok filmet használ el a lány – bár az utórendelésekkel a költségvetési hiányt mindig behozta –, és „egyébként is unalmas munka volt”, így amint tehette, Alice a filmgyárhoz igazolt. Az elvállalt retusőri munka eldöntötte sorsát, s idővel – édesapja mellett – az egyik legnagyobb hazai standfotósként tartották számon.

Első önálló filmjében, a Mici néni két élete című klasszikusban Páger Antal és Kiss Manyi fotósaként debütált. „Rettentően izgultam, felvonult a színészcsapat, csupa olyan nagyvad, akitől kirázza az embert a hideg. Nagyon meg akartam felelni, dolgoztam, ők pedig elfogadtak, mert filmes családból jövök” – meséli Alice. Mesterének Illés Györgyöt, a kétszeres Kossuth-díjas operatőrt tartja, akivel a Mici néni két élete után rögtön a Pacsirtát, majd nyolc másik nagyjátékfilmet készített sorozatban. „Éveken át dolgoztam Gyuri bácsival, így a legnagyobb rendezőink, Makk Károly, Fábri Zoltán és az operatőr Sára Sándor mellett tanultam a szakmát” – mondja. Elővesz egy fotóalbumot: a lapokon egymást követi Latinovits Zoltán, Bujtor István, Dajka Margit, Törőcsik Mari, Venczel Vera és még sokan mások, az elmúlt évtizedek legnagyobb színészlegendái.