Egy nagyra tartott színészre emlékezhetünk szenzációs alakításairól – de legfőképp az arcáról. Minden nagy színészünkről van egy fotó, amelyről ismeri az ország: egy jellegzetes beállítás, arckifejezés, tekintet velünk maradt a művész halála után is. Inkey Alice ilyen képeket készített.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
Az 1940-ben született Inkey Alice pályáját igazolványképek készítésével kezdte tizenévesen, s mint mondja, ez nem volt túl izgalmas feladat, így ha szép arcú alany tért be hozzá, gyorsan készített róla néhány „sztárfotót”, olyasmiket, amilyeneket édesapjánál, a kor talán legnagyobb fotósánál, Inkey Tibornál látott. A fényképész-szövetkezet nem nézte jó szemmel, hogy túl sok filmet használ el a lány – bár az utórendelésekkel a költségvetési hiányt mindig behozta –, és „egyébként is unalmas munka volt”, így amint tehette, Alice a filmgyárhoz igazolt. Az elvállalt retusőri munka eldöntötte sorsát, s idővel – édesapja mellett – az egyik legnagyobb hazai standfotósként tartották számon.
Első önálló filmjében, a Mici néni két élete című klasszikusban Páger Antal és Kiss Manyi fotósaként debütált. „Rettentően izgultam, felvonult a színészcsapat, csupa olyan nagyvad, akitől kirázza az embert a hideg. Nagyon meg akartam felelni, dolgoztam, ők pedig elfogadtak, mert filmes családból jövök” – meséli Alice. Mesterének Illés Györgyöt, a kétszeres Kossuth-díjas operatőrt tartja, akivel a Mici néni két élete után rögtön a Pacsirtát, majd nyolc másik nagyjátékfilmet készített sorozatban. „Éveken át dolgoztam Gyuri bácsival, így a legnagyobb rendezőink, Makk Károly, Fábri Zoltán és az operatőr Sára Sándor mellett tanultam a szakmát” – mondja. Elővesz egy fotóalbumot: a lapokon egymást követi Latinovits Zoltán, Bujtor István, Dajka Margit, Törőcsik Mari, Venczel Vera és még sokan mások, az elmúlt évtizedek legnagyobb színészlegendái.
Az új Superman-film bemutatója még nagyobb reflektorfénybe helyezte az illegális migráció kérdését az USA-ban, Trump előbb szuperhősköpenybe bújt, majd E. T-.-vel együtt küldte haza a bevándorlókat.
Nemcsak teoretikus, de nagyon is gyakorlatias elképzelései voltak a trianoni trauma kezelésének lehetőségeiről.
Az ember elengedheti Magyarországot, de Magyarország nem engedi el az embert – e szavak kíséretében vette át Robert Lantos, a Hunyadival nagy ismertséget szerző filmproducer a Magyar Filmakadémia életműdíját a Moz.Go – Magyar mozgókép fesztiválon, ahol életéről és munkásságáról beszélgettünk vele.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
Mindeközben a magyar válogatott játékosa elbúcsúzott.
A Magyar Mozgókép Díjjal frissen kitüntetett Kriskó Ancsa smink- és maszkmesterrel beszélgettünk szakállakról, sebekről és arról, szabad-e megfiatalítani Táncsics Mihályt.
A lakosság körében nagy népszerűségnek örvend a kormány új intézkedése.
A hatóságok szupertehetséges gyerekeket is bevonnak a drónok tervezésébe és tesztelésébe.
