A járt utat a járatlanért miért hagynánk el?

Méltatlan vádaskodás zajlik a magyar közéletben, amit leginkább talán úgy lehetne összefoglalni, hogy a magyar jobboldal kereszténységre és keresztény kulturális alapokra való gyakori utalása közönséges klerikális reakció. Ebben az értelmezésben a jobboldal Magyarország-képe nem inkluzív, mivel nem vesz tudomást azokról, akik nem követik egy-egy keresztény egyház tanítását. A legkülönfélébb vulgáris támadások érik emiatt az egyházakat és a kormányzatot, és vannak, akik a gyakorló hívők számára hivatkozva vetik el a magyar kereszténydemokrácia elméletét. Megítélésem szerint a vita félreértésen vagy tudatos félreértelmezésen alapul: annak tárgya ugyanis valójában nem a magyarok hite, hanem hogy vajon lehet-e keresztény politikai filozófián alapuló kormányzás nélkül is sikeres Magyarországot építeni. Innen nézve a dolgot, meggyőződésem, hogy a határozott válasz: nem!

Hazánk csak akkor volt sikeres, amikor nemzeti és keresztény alapokon szervezte meg önmagát. Így volt ez Szent István korában, ilyen alapon zajlott a török utáni újjáépítés, és a reformkor, a dualizmus, az első világháború utáni újrakezdés sem lehetett volna sikeres enélkül. Amikor Magyarország kormánya ma is emellett teszi le a voksát, akkor nem a magyar emberek lelkiismereti és gondolati szabadságát kívánja korlátozni, hanem a magyar államszervezés legsikeresebb modelljének aktualizálásán fáradozik.

Hogy a kereszténységből táplálkozó társadalom­filozófia és az államépítés nem áll egymástól távol, azt pont az Európai Unió bizonyítja: hiszen a háború utáni újjáépítés és az európai integráció folyamata éppen hogy kereszténydemokrata alapon állt. Az EU alapítói egyetértettek abban, hogy a nemzeti és a nemzetközi szocializmussal szemben valódi védelmet a kereszténydemokrácia adhat.