A franciák fej fölött tapsolnak: Budapesten végre kiléphettek a buborékból
Az Európai Unió olyan hatásköröket vett magához, amelyekről a Szerződések egyáltalán nem rendelkeznek.
Egyre többen küzdenek depresszióval, duplájára nőtt az alkoholfogyasztás, és párterápiára csaknem kétharmadával többen jelentkeznek. Kozma-Vízkeleti Dániellel, a Mathias Corvinus Collegium-Mindset Pszichológia Iskola vezetőjével beszélgettünk arról, milyen pszichés állapotban van a lakosság egy évvel a járvány kitörése után.
Konopás Noémi írása a Mandiner hetilapban.
Lassan egy éve gyötör bennünket a koronavírus-járvány, napról napra nehezebb távol maradni a szeretteinktől, barátainktól, nagyon vágyunk már egy egymás hegyén-hátán végigült katartikus színdarabra vagy egy jóízű, harsány nevetésre egy kocsmában. Nyomorult helyzet, de nem példa nélküli. „A mostanihoz hasonló, az élet minden területét átható krízist legutóbb 1956-ban, valamint a forradalmat követő megtorlások és visszarendeződés idején tapasztalt Magyarország lakossága. Legalábbis társadalom-lélektani szinten ehhez tudnám hasonlítani az emberek lelkiállapotát” – fogalmaz lapunknak Kozma-Vízkeleti Dániel, a Mathias Corvinus Collegium-Mindset Pszichológia Iskola vezetője, család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus.
Mint mondja, az elmúlt egy évre visszatekintve megállapítható, hogy a társadalom lelkiállapota hullámzott: a nyári részleges nyitás zsilipet jelentett, sokan hirtelen elmentek a Balatonhoz vagy az Adriához. „Az őszi visszazárkózás lélektanilag megint a lefelé ívelés időszaka volt, majd az ősz második felében új egyensúlyt találtunk, mondhatni berendezkedtünk, belenyugodtunk az állapotba” – mutat rá. Most, a tél végén megint leszállóágban vagyunk, fokozódik a mélabú, a szkepszis. Belefáradtak az emberek az állandó netes oktatásba, munkavégzésbe, és már türelmetlenül várják a nyitást. Arról, hogy erre mikor kerülhet sor, nem tudunk biztosat, sőt a hatóságok szerint egyelőre felelőtlenség lenne bármilyen enyhítés.
Nehezen bírja az immunrendszerünk
A szakember szerint egyre többen küzdenek hangulatzavarral, depresszióval vagy azt megelőző állapottal, amit a klinikai pszichológia szubklinikai szintű depressziónak nevez. „Nemcsak a hangulatunkra van hatással a kapcsolatok korlátozása, hanem paradox módon az immunrendszerünkre is” – hívja fel a figyelmet a család-pszichoterapeuta annak kapcsán, hogy milyen indirekt egészségkárosító hatásai lehetnek éppen az egészségünk védelmét szolgáló intézkedéseknek. Egy jó kapcsolat, az ölelés, a simogatás jótékony hatással van az immunrendszerünkre. „Nemcsak a hangulatunk, hanem a testünk is reagál arra, ha meg vagyunk fosztva ezektől” – hangsúlyozza.
Megterhelte a családokat és a kapcsolatokat a bezártság, a korlátozások és a bizonytalanság”
A bizonytalanságból fakadó szorongás is gyakori tünet a járvány idején. Nehezen viseljük, hogy nincs forgatókönyvünk a helyzetre, márpedig a biztonságérzetünk egyik legfontosabb forrása a tervezhetőség és a kiszámíthatóság. Ami az objektív mérőszámokat illeti, a szakértő a válások növekedéséről nem tud beszámolni, arról azonban igen, hogy a párterápiára jelentkezők száma körülbelül hatvan százalékkal emelkedett az előző év azonos időszakához képest. „Megterhelték a családokat és a kapcsolatokat a korlátozások, a bezártság és a bizonytalanság” – összegzi, de biztatónak és előremutatónak tartja, hogy sokan nem egyből a kapcsolat megszakítása mellett döntenek, hanem megpróbálják helyrehozni. A másik kiugró adat, hogy dupla annyi alkohol fogyott, mint a járvány előtti időszakban. Kozma-Vízkeleti Dániel szerint ez is azt mutatja, hogy sajnos sokan választják ezt a maladaptív, azaz nem előrevivő és valójában nem is segítő, ám a bezártságban könnyen hozzáférhető lehetőséget mint „öngyógyítási kísérletet”. Úgy véli, ezzel a jelenséggel biztosan lesz dolgunk a vírus után is.
Az összezártság, a bezártság és a korlátozottság mind-mind feszültségnövelő tényező, sajnos nemcsak az alkoholfogyasztás, hanem a családon belüli erőszakkal kapcsolatos bejelentések száma is a duplájára nőtt – ezt mutatják a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület számai. „A bántalmazás lélektani logikája az, hogy a családon belül megnövekedett feszültséget egyvalaki nem bírja, és ezért bántja a többieket. Aki az erőszakra alapból hajlamos, a járványidőszak miatt megnövekedett feszültség és bizonytalanság miatt most még inkább, és gyakrabban bántalmazza a körülötte lévőket” – mondja a szakértő, hozzátéve, köztük olyanok is vannak, akik korábban nem mutattak hajlamot az agresszióra, mert például elmentek edzőterembe, vagy kimozdultak, így le tudták vezetni a feszültséget. Hogy miként lehet az áldozatoknak segíteni? A családterapeuta szerint különösen fontos a társas támogatás, vagyis hogy figyeljenek jobban egymásra a családtagok. Karantén idején is időt kell szánni egy-egy rövidebb beszélgetésre, ezek ugyanis nagyon sokat tudnak jelenteni. „Ha pedig bekövetkezik a bántalmazás, fontos, hogy egyből határt vonjanak, azonnal be kell avatkozni” – szögezi le Kozma-Vízkeleti.
A felvértezett generáció
Tudjuk, hogy a fiatalok és a gyerekek rendkívül rugalmasak. Felmerül a kérdés, hogy vajon náluk milyen hosszan ható következményei lehetnek a mostani időszaknak. Kozma-Vízkeleti Dániel ezzel kapcsolatosan felhívja a figyelmet: fontos, hogy próbáljuk azt is megtalálni – hiszen az fog minket kivinni a bajból –, hogy milyen hosszú távú előnyök származhatnak a járványból. 1956-hoz hasonlóan a pandémia után is lesz egy generáció, amelynek tagjai gyermekként átéltek egy súlyos válságot, és saját élményük lesz arról, hogy a nagy bajból is ki lehet kerülni. Ez fel fogja vértezni majd őket az apróbb nehézségekkel szemben.
„A mostani fiatalok többsége jólétben és kiszámíthatóságban nőtt fel, nekik a járvány előtt az jelentette a problémát, hogy nem tudnak vipjegyet venni a Volt fesztiválra, vagy nem kapják meg az összes új kütyüt, és persze, hogy nem elég széles sávú az internet” – fogalmaz a családpszichoterapeuta. A vírushelyzet fontos hozadéka számukra az a tanulság, hogy mi az igazán értékes. „Merthogy lehet akármilyen laptopunk, ha csak azon keresztül tudunk találkozni a haverokkal, nem megyünk vele semmire. Egy eszköz nem tudja pótolni azt, hogy leülünk dumálni, elmegyünk együtt bulizni vagy kirándulni” – hangsúlyozza.
A másik tanulság pedig, hogy tartalmat kapott az a közhely, miszerint az egészség a legfontosabb. „Ennek az értékét és jelentőségét most a saját bőrünkön érezzük és tanuljuk meg.”
A szakember szerint a nyitáskor oda kell figyelni az érzékeny életszakaszban járó középiskolásokra, akik számára a kortársi kapcsolatok szinte mindennél lényegesebbek. „Most ők ebből teljesen kiszorulnak, az oktatásuk a neten zajlik, így számítani kell rá, hogy a nyitáskor jobban ki lesznek téve a hedonizmus veszélyeinek. Múlt nyáron is láttunk erre példákat. Fontos, hogy legalább olyan felelősségteljesen enyhítsük a korlátozásokat, mint ahogyan most igyekszünk vigyázni az egészségünkre” – emeli ki.
Merjünk rosszul lenni!
Mégis hogyan birkózzunk meg a hátralévő időben a felgyülemlett feszültséggel? A szakpszichológus szerint a kiszámíthatatlanságból és a nehezen tervezhetőségből fakadó frusztrációt úgy tudjuk orvosolni, ha megtartjuk a korábbi rituáléinkat, napirendünket a hétköznapokban. „Ha békeidőben is fel szoktunk kelni 6.27-kor, akkor most is tegyük meg. Készülődjünk a reggeli rutin szerint, akkor is borotválkozzunk vagy sminkeljünk, ha ez a Zoomon nem látszik. A megszokott napirend a testünknek és a lelkünknek is kapaszkodó.” Ezenkívül minél többet mozduljunk ki, kiránduljunk, sétáljunk, és figyeljünk a kapcsolatainkra azáltal, hogy felhívjuk a nekünk fontos embereket.
A mostani fiatalok többségének a járvány előtt az jelentette a problémát, hogy nem tudnak vipjegyet venni a Volt fesztiválra”
És hogy mit tehetünk a depressziót alulról súroló mélabú ellen? Vessük bele magunkat a munkába, vagy inkább pihenjünk többet? Ennek kapcsán a család-pszichoterapeuta fontosnak tartja, hogy először is merjünk rosszul lenni, ugyanis az energiánk egy jó része sokszor arra megy el, hogy megpróbáljuk palástolni rosszullétünket. „A járvány krízishelyzet, igenis merjük magunknak megengedni, hogy most nem vagyunk jól, most nehezebb minden. Nem az érzelmeinkért vagyunk felelősek, hanem azért, hogy mit kezdünk velük. Feszült időszakban a legrosszabb, ha a szobámban egyedül nyomogatom a kütyümet. Élek a gyanúperrel, hogy sokan ez utóbbi tevékenységet próbálják a feltöltődés forrásául választani. Ám az olyan, mint az aggodalom vagy a hintaló: nem visz előre, mert nem oldja a stresszt és a feszültséget” – jelenti ki. A mélabút az aktív, szabadtéri és társas tevékenységek oldják, és fontos, hogy ha rosszul vagyunk, merjünk segítséget kérni, merjük keresni azok társaságát, akik jobban vannak nálunk.
További megoldást jelenthet a terápia, ám tudjuk, hogy mostanában nem egyszerű a személyes részvétel. A hazai szakemberek között is egyre gyakoribb a videócsetes terápia. „A nemzetközi szakmai egyesületekben fontos párbeszéd zajlik az internetes kezelés módszertanáról, valamint etikai és technikai sajátosságairól, arról, hogyan tudjuk biztosítani azt a bizalomteli légkört, amely egy rendelőben megteremthető” – mondja. Tény, hogy nem egyszerű bizalmat varázsolni a képernyőn keresztül. A szakember szerint elengedhetetlen, hogy mind a segítő, mind a kliens csendes, nyugodt helyről jelentkezzen be, és a terapeuta kizárólag a kliensre figyeljen, ez az elfogadó érdeklődés hozza meg a terápia gyümölcsét.
A figyelmünk a valóban értékes és lényeges dolgok felé terelődött”
Sokan vannak, akik nem tudnak terápiára menni, nekik Kozma-Vízkeleti húszperces tudatos lassulást ajánl. Ebben a felpörgött időszakban ugyanis mindannyiunk szervezete – vérnyomása és emésztőrendszere – magasabb fordulatszámon üzemel, mint egyébként. A megfelelő technikával azonban gyorsan és hatékonyan lehet oldani a feszültséget. „Mindennap tűzzünk ki húsz percet, amikor mindent lassabban csinálunk, mint különben szoktunk. Feleolyan tempóban gyalogolunk, eszünk, beszélünk. A környezetünknek eleinte furcsa lesz, de magunknak fontosat tudunk adni általa: a szervezetünk le fog csendesülni, ezáltal mi is lecsillapodunk” – fogalmaz.
Ám ne csak a nehézségekről essen szó, hanem arról is, hogy mit nyerhetünk ezzel a mindenkit megterhelő időszakkal. Hiszen mint minden krízisnek, a járvány okozta időszaknak is vannak pozitív hozadékai, amelyek később segíthetnek bennünket. A tavaszi vírusidőszak végén nagyon sokan megfogalmazták, hogy mekkora jelentősége van a kollégákkal egy ötperces beszélgetésnek a büfésorban vagy a közös buszozás során. „A figyelmünk a valóban értékes és lényeges dolgok felé terelődött” – mutat rá Kozma-Vízkeleti Dániel. Ezt a tanulságot érdemes megőriznünk, és emlékeznünk rá, amikor a korlátozások oldásával az eufória újra úrrá lesz rajtunk.
Nyitókép: Shutterstock