Letegyük vagy felvegyük?

A múlt évben Németországban, a Boden-tó környékén bezárt templomok és kolostorok eltávolított berendezési tárgyai közül többtucatnyi feszületet és keresztet mentettek meg a protestáns Johannita Rend tagjai, s hoztak el Magyarországra és Kárpátaljára. A művészeti alkotásként is értékes faragványok olyan helyekre kerültek – templomokba, kápolnákba, menedék­helyekre, iskolákba –, ahol élő közösség fejezi ki hitét a hontalanná vált keresztek befogadásával. Szép-szomorú jelképes történet ez. Hát még akkor, ha felidézzük azt a mai napig tartó vitát, amely az utóbbi évtizedekben Németország fővárosában, az elképesztő méretű építkezéseiről és helyreállításairól híressé lett Berlinben zajlik. A lerombolt porosz királyi kastély helyén, a város közepén az NDK idejében felhúzták a csupa üveg, csupa fém (nép)köztársasági palotát, majd az egyesülés után azbesztveszélyre hivatkozva azt is gyorsan eltakarították. Döntöttek: a porosz hatalom szimbolikus épületének, ha újra felépítik, mindenben pontosan úgy kell kinéznie, mint az eredetinek. Egyetlen ponton akartak kivételt tenni a városatyák és némely „kulturális” szervezetek: a kereszt nem kerülhet vissza a csúcsra, az eredeti helyére, hiszen az egy elnyomó, imperialista vallás szimbóluma, és sértené a város több százezres muszlim közösségét. Igaz, hogy annak vallási vezetői kinyilvánították: nem zavarja híveiket a kereszt, hiszen az hozzátartozik a város és Német­ország történetéhez. Ám ez a keresztellenes szövetséget nem érdekli, kitart követelése mellett.