Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Sokan számítottak arra 2019-ben, hogy idén lassulás következhet be a világgazdaságban, az élet azonban minden várakozásunkat felülírta. Azt, hogy ebből a helyzetből nyertesként jövünk-e ki, a következő egy–három évben fogjuk csak világosan látni. A jelek mindenesetre biztatók.
Vannak már nemzetközileg is összevethető eredmények – a harmadik negyedéves gazdasági visszarendeződésben
az EU középmezőnyében vagyunk, a munkanélküliségi rátánk fele az eurózónáénak, az államadósságunk pedig idén a GDP nyolcvan százaléka körül alakulhat, a nyugati országokban viszont átlagosan közel száz százalék lesz. Úgy gondolom, hosszabb távon ennél is jobb eredményeket hoznak majd a gazdaságvédelmi intézkedéseink, és még nagyobb különbségek fognak megmutatkozni a javunkra.
Ennek két alapvető oka van: hűségesek maradtunk tíz éve követett céljainkhoz, és minden fontos érintettet meghallgatva adatalapú döntéseket hozott a kormány. A legfőbb stratégiai döntéshozók nem kapkodtak, nem ijedtek meg, hanem mérlegeltek, és időben reagáltak. A sorvezetőt az a gazdaságstratégiai alapvetés jelentette, hogy nem térhetünk le a 2010-ben megkezdett patrióta és pragmatikus gazdaságpolitika útjáról. Most már tizedik éve olyan gazdaságért dolgozunk, amely pénzügyi értelemben is erős – sebezhetőségünk, a külföldtől való függőségünk is rohamosan csökken –, és reálgazdasági-versenyképességi oldalon is sikeres. Mindez annak köszönhető, hogy az újjáépülőben lévő iparunk és a szolgáltatószektorunk magas hozzáadott értéket állít elő, amely kitermeli a folyamatosan növekvő béreket és az újabb beruházásokat, emellett környezeti szempontból is fenntartható. Azaz egyszerre magyar, high-tech és zöld.
A segély nem ösztönöz munkára, pedig válsághelyzetben éppen arra lenne szükség”