A lassan magunk mögött hagyott esztendő sok szempontból rendhagyó és szomorú volt. Szerencsére – dacára minden nehézségnek – idén is szép számmal jelentek meg kiváló könyvek magyar szerzők tollából. Ezekből válogattunk néhányat kedvcsinálóként a teljesség igénye nélkül, abban bízva, hogy az olvasó talál majd köztük olyan művet, amely szép ajándék lehet a karácsonyfa alatt.
Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.
Szálinger Balázs: Al-dunai álom
Az eddig leginkább költőként ismert Szálinger Balázs ezúttal prózakötettel jelentkezik. Ez a könyv nem „klasszikus” próza, azaz nem regény vagy novelláskötet, hanem sajátos útirajz. Mivel Szálinger elsősorban költő, ez a kötet is egyfajta költői próza, sűrű, feszes és lebilincselő. A szerző feleségével és születendő gyermekével egy hónapot töltött a Duna egyik legvadregényesebb szakaszánál, a Vaskapu szorosban. Ez a táj leginkább Jókai Az arany ember című regényéből lehet ismerős, a köztudatban még sincs igazán jelen. Vagy ha igen, csak úgy, mint egy távoli, szinte már egzotikus vidék. A történelmi Magyarországnak ez a határvidéke egyúttal a Balkán határa is, különféle kultúrák és vallások találkozási pontja. A mai Magyarországról nézve tényleg olyan, mintha egy másik világban lenne. Szálinger könyve útirajz, de sajátos útirajz. Nem a földrajztudós vagy a kalandor szemével látja a tájat és az embereket – bár mindkettőből akad benne valamennyi –, sokkal inkább a költői érzékenysége és figyelme az, ami könyve zamatát, karakteres ízét adja. Tele vannak fénnyel ezek az írások, napfénnyel, borral és tájakkal, ami különösen jólesik ebben a karanténtól sújtott, szomorkás télben. És hát sok mindenről szó esik itt, a viperáktól Herkulesfürdőig, Kossuth Lajostól az elsüllyedt Ada Kaleh szigetig, a gasztronómiától a Duna természetéig. Szálinger élvezetesen ír, lírai útinaplója egy olyan világba vezet, amely nekünk, magyaroknak egyszerre ismerős és idegen. (Magvető Könyvkiadó, 2020)
***
Szabó Zoltán: Összeomlás