Káoszkorszak Közép-Amerikában

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.

Jobb prédát nem is választhatott volna az Eta és az Iota hurrikán, amely november első és harmadik hetében csapott le Közép-Amerika három koldusszegény banánköztársaságára, Nicaraguára, Hondurasra és Guatemalára. Az aszálytól, gazdasági covidkatasztrófától és Donald Trump bevándorláspolitikájától egyaránt sújtott országokban ezzel a villámárvíz-sorozattal telt be a pohár: amint vége a világjárványnak, újabb milliók kerekednek majd fel Közép­-Amerikából, hogy megostromolják az Egyesült Államok déli határát.

Jött a vihar, kétszer is
A hurrikánok Saffir–Simpson-skálája szikár félmondatokban foglalja össze, mire számítson az ember, ha trópusi szélviharral találkozik. A 153 km/h sebességig tartó 1. kategória „nagyon veszélyes szelei némi kárt okoznak”, a 178–208 km/h-s 3. kategóriás hurrikánok „jelentős károkat idéznek elő”, a legalább 252 km/h sebességgel száguldó 5. kategóriás szélviharok „katasztrofális kárt okoznak, a házszerkezetek nagy százaléka elpusztul”. Mindennek persze nem voltak tudatában Nicaragua keleti partjának lakói, amikor november 3-án partot ért náluk a 4-es erősségű Eta hurrikán. Ők csak a pillanatok alatt víz alá kerülő házakat látták, az elsodort hidakat, az elpusztult babot, rizst, kukoricát. Az Eta robogott tovább Hondurason át Guatemala felé, majd dolga végeztével a Mexikói-öbölben, Florida partjaitól keletre elcsendesedett. November 16-án fogott partot a folytatás, a víz fölött 5-ös, szárazföldön „csak” 4-es és szerencsére egy éjszaka alatt 1-esre gyengülő Iota.

A pusztítás mérhetetlen: a hurrikánokkal járó földcsuszamlások egész falvakat sodortak magukkal, emberek százait teperték sár és romok alá a külvilágtól elzárt indián közösségekben, egyúttal lehetetlenné téve a megmentésüket is. A vöröskereszt összesen 4,3 millió károsulttal számol a kis közép­-amerikai országokban, közülük 3 millióan hondurasiak. Az Iotát követő villámárvizek könnyedén ellepték Közép-Amerikát, mert az Eta megrongálta az útjában lévő védműveket – és természetesen késett a segítség, mert hirtelen minden faluba csak helikopterrel lehetett élelmiszert szállítani, a helyi pártok és erős emberek pedig kínosan ügyeltek arra, hogy a segélycsomagok lehetőleg az ő szimpatizánsaiknak jussanak. Aktivizálta magát a szervezett bűnözés is: San Pedro Sula nagyváros, Honduras gazdasági központja környékén a bűnbandák vámot szedtek a víz alá kerülő településekről menekülő csónakok után. Most, hogy a termés jó részét elvitte az ár, és a Honduras bruttó hazai össztermékének jó tizedét kitevő mezőgazdaság a padlón hever, az élelmiszerpiacon is kiváló lehetőségek nyílnak majd a bűnözők előtt.