A modern ember tudományba vetett hite a vallásosságot idézi. A tudósok világa azonban csalással, elfogultsággal, gondatlansággal és túlfűtöttséggel teli. Jól tesszük tehát, ha szkeptikusan szemléljük a világrengető bejelentéseket – állítja egy fiatal skót akadémikus.
Stuart Ritchie, az ifjú szociálpszichológus a londoni King’s College kutatójaként megírta az utóbbi évek egyik legfontosabb és legszenvtelenebb könyvét. A Science Fictions (tudományos fikciók) arról szól, hogyan uralta el napjainkra a csalás, az elfogultság, a gondatlanság és a túlfűtöttség a modern tudományt. Akad-e időszerűbb olvasmány, amikor féltudásúak naponta állítják szembe a vallást az akadémiával – nem utolsósorban, amikor egy bolygó figyeli lélegzet-visszafojtva a vakcináért folytatott munkaversenyt?
A tudósok a szekuláris, posztmodern, kozmopolita közbeszéd papjai”
Bár szerzőnk maga is tudós, határozottan a tettek embere. Története akkor kezdődött, amikor szkepszistől vezérelve saját eszközeivel megismételte a 2010-es évek néhány nagy visszhangot kiváltó agytudományi kísérletét. Hogy, hogy nem, azok a szenzációs eredmények, amelyekkel sztárszerzőik a Science és a Nature címlapjain landoltak, Ritchie-nél egyszer sem ismétlődtek meg. Amikor azonban felfedezését megpróbálta közölni ugyanezen lapoknál, rácsapták az ajtót. „Sosemhozunklekétcikketkétugyanolyankísérletről” – hangzott az indoklás. Márpedig éppen a megismételhetőség az 1600-as évek óta a tudományos módszer alapja. Nem csupán arról van szó tehát, hogy a hírérték (az „innovatív”, „egyedülálló”, „úttörő” újdonságok iránti vágy) az akadémia világában is felülírja az alaposságot. A bulvárlogika immár annyira domináns, hogy az ellene ható cáfolatokat nyíltan cenzúrázzák.
„Ma egy kicsit egyenesebb a hátunk, magasabbra emeljük a tekintetünket, és jobban csillog az arcunk is. Jó áll nektek az űrkutatás” – jelentette ki Kapu Tibor kutatóűrhajós a Liszt Ferenc repülőtéren, miután hazatért Amerikából.
Még nem győzték le nyugaton a woke-ideológiát, a pszichológia szakma és az iskolák indoktrináltak, a társadalomtudományban politikai alapon lektorálnak – mondta a brit oktatási szakértő a Mandinernek.
A Szilícium-völgy egyik legismertebb alakja rámutatott: a haladás nem egyenlő azzal, hogy folyamatosan valami jobb fele haladunk. Ebben már komoly felelősségünk van.
Óvatosnak kell lennünk a migráció vélt gazdasági haszna és Lagarde optimista kijelentései kapcsán, és továbbra is érdemes alaposan meggondolni, kiket és milyen célból engedünk be az uniós határokon.
„Lazaságot, kérem! Legyen a magyar nemzeti érzés is inkább tejszínhab, mintsem vasbeton” – fogalmazott az újságíró, Ajsa Luna előadására reagálva.
p
0
1
12
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Janoskiraly70
2020. december 16. 17:32
T. Böszörményi N Gergely Úr, S.Ritchie a szívemből (és a tapasztalatomból) szól. Barabási Albert László legújabb könyvében, A tudomány tudománya, nem Ritchie állításait erősíti meg feketén-fehéren, az egzakt hálózatok tudományának következtetéseivel ? Örülnék egy hasonló cikknek a Barabási könyvről, leginkább az Ön véleményének a két szerző következtetéseinek összevetéséről. (Sok olvasást takarítanának meg nekem).
Üdv
Válasz erre
1
1
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!