Olykor úgy gondolom, mi egy láthatatlan kincset viszünk magunkkal, amelynek bizonyos időre el kell érkeznie valahova. Most mi visszük – ha kidőlünk, vállára veszi más –, de egyszer csak elérkezik oda, ahol szükség van rá.” Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című művéből idézünk, nem véletlenül: a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője küzdelméből ihletet merítve a Déryné Program igyekszik minél szélesebb körbe eljuttatni a színházat. Hiszen a járványhelyzet egyszer véget ér, és a kultúrához valamennyi magyarnak joga van.
Ádám Rebeka Nóra írása a Mandiner hetilapban.
Színház mindenkinek! – így hangzik a Déryné Program jelmondata. A kezdeményezés megálmodói vallják: a teátrum nyújtotta élményekre nem csak egy szűk elit tart igényt, már csak azért sem, mert a színészet egyidős az emberiséggel, kiirthatatlan belőlünk a színházcsinálásra való hajlam. Az, hogy milyen a színházfogyasztó réteg összetétele, természetesen nagyban függ az elérhetőségtől, a pénzügyi helyzettől, a szocializációtól.
„Azért hiánypótló ez a program, mert azokra a területekre is minőségi színházi élményt visz el, ahol ez eddig nem adatott meg. Olyanokhoz is eljut a színház, akik korábban nem találkoztak vele, és bízunk benne, hogy igényt is ébresztünk rá” – mondja Kis Domonkos Márk, a program igazgatója. A kezdeményezés a színházhoz való hozzáférés pénzügyi és földrajzi akadályait segít leküzdeni: egy-egy utazás költségeinek több mint kilencven százalékát fedezi, így az előadásokat a legtöbb esetben ingyenesen vagy legfeljebb jelképes, kétszáz forintos jegyáron tekinthetik meg a nézők.
Művészetre szomjazó vidék?
A fővároson kívüli kulturális életet kiemelten támogatta a kormányzat az utóbbi években, a Déryné Program megvalósítására egymilliárd forintot szánt az Emberi Erőforrások Minisztériuma. „Több mint egymillió ember jár színházba vidéken. Ennél is többen vannak, akikhez nem jut el a színház, és akiket kicsit bűnös módon cserben hagyott a szakma az utóbbi évtizedekben. Közülük még többet szeretnénk bevonzani, nagy szeretettel és odaadással értük dolgozunk” – jelentette ki Vidnyánszky Attila főigazgató, amikor másfél évtizedes előkészítő munka után tavaly elindították a programot. Hozzátette: a szakma évtizedek óta elhanyagolta
a kisebb helységeket, így alakult ki az a helyzet, hogy becslése szerint a magyar lakosság nyolcvan százalékának életében nem kap helyet a színház.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Korábban a Tisza Párt elnöke azt is tagadta, hogy lenne egyáltalán testőre.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
A sajtónak nem sok esélye volt kérdéseket feltenni a Tisza Párt vezetőjének.
A pápai állam dolgozói sokáig kiváltságos helyzetben voltak, de ott is megszorításokat vezettek be.
Azt mondják, hajótöröttként túlélni a lakatlan szigeten szinte már lehetetlen, de minimum embert próbáló feladat. Mi azonban szeretünk veszélyesen élni, ezért kipróbáltuk.
