Álljon fel az értelmiség a karosszékből és kezdjen felvilágosító országjárást
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
Olykor úgy gondolom, mi egy láthatatlan kincset viszünk magunkkal, amelynek bizonyos időre el kell érkeznie valahova. Most mi visszük – ha kidőlünk, vállára veszi más –, de egyszer csak elérkezik oda, ahol szükség van rá.” Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című művéből idézünk, nem véletlenül: a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője küzdelméből ihletet merítve a Déryné Program igyekszik minél szélesebb körbe eljuttatni a színházat. Hiszen a járványhelyzet egyszer véget ér, és a kultúrához valamennyi magyarnak joga van.
Ádám Rebeka Nóra írása a Mandiner hetilapban.
Színház mindenkinek! – így hangzik a Déryné Program jelmondata. A kezdeményezés megálmodói vallják: a teátrum nyújtotta élményekre nem csak egy szűk elit tart igényt, már csak azért sem, mert a színészet egyidős az emberiséggel, kiirthatatlan belőlünk a színházcsinálásra való hajlam. Az, hogy milyen a színházfogyasztó réteg összetétele, természetesen nagyban függ az elérhetőségtől, a pénzügyi helyzettől, a szocializációtól.
„Azért hiánypótló ez a program, mert azokra a területekre is minőségi színházi élményt visz el, ahol ez eddig nem adatott meg. Olyanokhoz is eljut a színház, akik korábban nem találkoztak vele, és bízunk benne, hogy igényt is ébresztünk rá” – mondja Kis Domonkos Márk, a program igazgatója. A kezdeményezés a színházhoz való hozzáférés pénzügyi és földrajzi akadályait segít leküzdeni: egy-egy utazás költségeinek több mint kilencven százalékát fedezi, így az előadásokat a legtöbb esetben ingyenesen vagy legfeljebb jelképes, kétszáz forintos jegyáron tekinthetik meg a nézők.
Művészetre szomjazó vidék?
A fővároson kívüli kulturális életet kiemelten támogatta a kormányzat az utóbbi években, a Déryné Program megvalósítására egymilliárd forintot szánt az Emberi Erőforrások Minisztériuma. „Több mint egymillió ember jár színházba vidéken. Ennél is többen vannak, akikhez nem jut el a színház, és akiket kicsit bűnös módon cserben hagyott a szakma az utóbbi évtizedekben. Közülük még többet szeretnénk bevonzani, nagy szeretettel és odaadással értük dolgozunk” – jelentette ki Vidnyánszky Attila főigazgató, amikor másfél évtizedes előkészítő munka után tavaly elindították a programot. Hozzátette: a szakma évtizedek óta elhanyagolta
a kisebb helységeket, így alakult ki az a helyzet, hogy becslése szerint a magyar lakosság nyolcvan százalékának életében nem kap helyet a színház.