Hitétől vezetve hagyta maga mögött Olaszországot, hogy Magyarországon telepedjen le. Silvia Scatraglit a Fokoláre mozgalomról, a hit egyént és közösségeket építeni képes erejéről kérdeztük.
„Minden nap más, de vannak fix pontok, fényes pontok: a közösségben való együttlét, a magányos csendesség vagy
a mozgó imavilágom, a sport” – mondja az olasz származású gyógyszerész, vegyész, kutató. Buda szívében, a Fokoláre mozgalom női közösségében beszélgetünk, ahol Silvia hat társával él. Mint megtudom, van, aki nemrég indult innen misszióra, s hamarosan érkeznek újak is. A szervezet 182 országban kétmilliónál is több tagot számlál, mindig máshol van szükség egy-egy új elhívottra. Így került Silvia közel tizennégy éve Budapestre, amikor „a Jóisten radikálisan beleszólt az életébe”.
„Szeretem az országomat, büszkeséggel tölt el, hogy olasz vagyok, de öröm volt idejönnöm, és idővel Magyarországot is nagyon megszerettem. A Fokoláre elgondolása szerint fontos, hogy otthagyjuk a családunkat, a földünket, az országunkat Isten országáért. Az egység üzenetét szeretnénk eljuttatni minél többekhez, másokkal együttműködve egységesebb, testvériesebb világot építeni. Ebben kiváltságos eszközünk a párbeszéd, folyamatosan törekszünk rá, hogy egyének, népek és kulturális területek között kapcsolatokat építsünk” – osztja meg. Silvia a napsütéses Toszkánát, szüleit, a firenzei egyetem kutatói állását hátrahagyva érkezett Budapestre. „Csodálkoztak, miért jövök, és meg is értem őket. Nem voltunk hívő család, így nekik érthetetlen volt, miért dobnám el azt, amim van. Ez az én hívásom volt, nem az övék. Ezután nem volt könnyű egymásra találnunk, viszont gyönyörű történet lett a miénk, megtisztultunk minden sebtől, és ma már valóban tudjuk támogatni egymást.”
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
A pride közönségének a magyar nemzeti lobogó semmit nem jelent, csupán egy vászondarab. A szivárványos zászló az ő igazi identitásuk.
S ahhoz mit szólna a rabbi úr, ha jövőre haszid zsidónak vagy rabbinak öltözött homoszexuálisok vonulnának, kezükben a szivárványos kotonnal ékesített Tórával?
Ezt kínálja a nagyszabású Büszkeség-menet? Egy szombat délután felolvadhatsz a tömegben, hogy aztán másnap reggel már megint szorongj, hogy ki hol mit gondol rólad? Francesca Rivafinoli írása.
Sokak számára talán idegenül hangzik a kifejezés: „Jézus Szíve”. Jézus kezét vagy szemét miért nem ünnepeljük? Az ünnep lényegéről, aktualitásáról Tornya Erika Sacré Coeur nővért kérdeztük.
Milyen aktualitással és erővel bírhat az alkotói szemlélet mindennapi életünkben? Földi hivatásunk megtalálása hogyan hat gyümölcsöző módon életünkre, bármilyen tevékenységet végezzünk? Többek között e kérdések megválaszolásához is támpontokat ad az Ars et Viriditas kezdeményezés.
A Blancók ismét jobbnak bizonyultak a sárga-feketéknél.
A kormány a brüsszeli tervekkel szemben is megvédi a magyar mezőgazdaságot és így az ország élelmiszer-biztonságát.
