Puhított a kormány a rendelkezésen

Konopás Noémi írása a Mandiner hetilapban.

„Soha nem látott, történelmi béremelés”, „számos elfogadhatatlan sérelmet okoz az orvostársadalomnak” – ezzel a két, ellentétes előjelű kijelentéssel illették az október elején bejelentett többlépcsős orvosbéremelést. A témával kapcsolatos hasonló ambivalens megnyilatkozásokat – a reformtól a káoszig és a súlyos működési zavarokig – nem kell nagyítóval keresnünk, ontja magából az internet. Kontrasztos kinyilatkozások ide vagy oda, azzal mindenki egyetért, hogy az orvosok fizetését és a hálapénz kriminalizálását szabályozó intézkedés hosszú évek óta az egyik legfontosabb beavatkozás a magyar egészségügyben.

Törlesztés az adósságból

Orvosgenerációk szolgálták végig az utóbbi hét évtizedet, amely alatt javarészt csak ígérgetések történtek a béremelésre, érdemi lépések alig-alig. Még 2010 után is csak igen fokozatosan, óvatosan jöttek a reformok. Az első, igazán jelentős intézkedés talán a harmadik Orbán-kormány idejére tehető: a 2016–2017-ben megvalósított kétlépcsős béremelésnek köszönhetően átlagosan 56,8 százalékkal nőttek az orvosi és szakorvosi alapbérek – válaszolja kérdésünkre az Emberi Erőforrások Minisztériuma. 2010 óta az Országos Mentőszolgálatnál dolgozó orvosok és mentők pedig 67 százalékkal több fizetést vihetnek haza. A rezidensek helyzetén is enyhítettek valamelyest a 2011-ben bevezetett rezidenstámogatási programmal, amelyre több mint 20 milliárd forintot adott a kormány, és amelyben indulása óta csaknem hatezren vettek részt. Ösztöndíjtípustól függően havi nettó 100, 150, 200 ezer forint juttatásban részesülnek azok a szak­orvos-, illetve szakgyógyszerészjelöltek, akik vállalják, hogy a szakképesítésük megszerzése után legalább annyi ideig, ameddig részükre az ösztöndíjat folyósították, Magyarországon fognak dolgozni, emellett semmilyen formában nem fogadnak el hálapénzt.