A tanulság mégis közös és egyszerű: nem lehet figyelmen kívül hagyni a realitásokat. Moszkvából nézve mindhárom ország közelkülföld. Az oroszok saját érdekszférájuknak és biztonsági szempontból is nélkülözhetetlennek tekintik. A három balti ország kivételével amíg Oroszország erejéből telik, nem engedi nagyon eltávolodni a szovjet utódállamokat. Nem tesz mást az Egyesült Államok sem, amikor egész Amerikát a saját befolyási övezetének tekinti. Úgy tűnik: ahogy Amerika az amerikaiaké,
a volt Szovjetunió az oroszoké.
A baltiak éltek a történelem adta lehetőséggel, és úgy hagyták ott a széteső Szovjetuniót, hogy azonnal az európai integrációt kezdték építeni. Ma hármas kötelék, az EU, az euró és a NATO kapcsolja őket a Nyugathoz, védve attól, hogy visszakerüljenek Moszkva érdekszférájába. Más országnak erre nincs reális esélye az orosz közelkülföldön. Örményországnak olyannyira nem, hogy számára a függetlenség egyetlen záloga Oroszország. A harmadmagyarországnyi, javarészt hegyekből álló ország orosz segítség nélkül összeroppanna a két erősebb ellenség, Törökország és Azerbajdzsán szorításában. Kicsiben ez történt most Hegyi-Karabahban. A magát önállónak tartó terület ugyanis az utóbbi három évtizedben lényegében Örményország része volt.