A zsidók kolozsvári jelenléte a 16. század elejétől datálható, a különféle korlátozó rendelkezések miatt azonban csak a 19. század második felében, a zsidók városi letelepedésének engedélyezésétől indult virágzásnak a helyi közösség, s ekkortól jelentős szerepet vállalt a gazdasági és szellemi élet fellendítésében. A magyarországi izraelita felekezet 1868-as szakadása után a kolozsváriak zöme az ortodoxokhoz csatlakozott. Néhány évre rá kiváltak a haszidok, majd a haladó felfogású, főleg értelmiségiekből álló zsidó polgárság is elhagyta az ortodox anyahitközséget, és 1881-ben egy később neológgá átalakuló, status quo ante alapon álló hitközséget hozott létre. Az erdélyi zsidó nemzeti mozgalom központjává váló Kolozsváron a cionizmus termékeny táptalajra lelt, itt adták ki a cionista irányultságú, Új Kelet című politikai napilapot is. Az 1910-es népszámlálás Kolozsváron 7046, az 1930-as 13 504, az 1941-es pedig 16 763 izraelita személyt írt össze. A holokauszt és a háború tragédiái miatt 1945 júniusára alig 1000 zsidó maradt a városban.