Volt egyszer egy zsidó Kolozsvár

Sólyom István írása a Mandiner hetilapban.

Személyes történetmesélésen alapuló, innovatív intézményként hirdeti magát Románia második magánmúzeuma. A Kolozsvár központjában, Mátyás király szülőházának közvetlen közelében található Muzeon a túlnyomórészt magyar nyelvű és kulturális kötődésű helyi zsidó közösség történetét kívánja újszerűen megismertetni az odalátogatóval. A projekt megálmodói, Dan és Flavia Craioveanu a Romania Start Up Plus programon nyertek EU-s forrásokat a megvalósítására. A Dr. Moshe Carmilly Judaisztikai és Zsidó Történelmi Intézet hallgatójaként Flavia volt az ötletgazda, az elképzelés irányának helyességéről pedig azt követően győződtek meg, hogy férje – akinek édesanyja kolozsvári magyar zsidó – családi hagyatékában számos, a kolozsvári zsidósággal kapcsolatos dokumentumra, feljegyzésre bukkantak.

„Ez a kiállítás elsősorban az innovációt, a látogatói élményen és visszajelzésen alapuló optimalizálást tekinti küldetésének. Ez a fajta koncepció meglehetősen eltér a látogatók által megszokott állami finanszírozású múzeumok hagyományos megközelítésétől” – magyarázza a Mandinernek Dan Craioveanu. Az alapító az előzetes kutatómunka és tapasztalatszerzés során számos budapesti zsinagógában és múzeumban megfordult feleségével. A tárlat kialakítása során a Kolozsvári Zsidó Hitközséggel is konzultáltak. A Schwartz Róbert vezette szervezet a kezdetektől fogva nyitott volt az együttműködésre, és támogatta a kezdeményezést.

A zsidók kolozsvári jelenléte a 16. század elejétől datálható, a különféle korlátozó rendelkezések miatt azonban csak a 19. század második felében, a zsidók városi letelepedésének engedélyezésétől indult virágzásnak a helyi közösség, s ekkortól jelentős szerepet vállalt a gazdasági és szellemi élet fellendítésében. A magyarországi izraelita felekezet 1868-as szakadása után a kolozsváriak zöme az ortodoxokhoz csatlakozott. Néhány évre rá kiváltak a haszidok, majd a haladó felfogású, főleg értelmiségiekből álló zsidó polgárság is elhagyta az ortodox anyahitközséget, és 1881-ben egy később neológgá átalakuló, status quo ante alapon álló hitközséget hozott létre. Az erdélyi zsidó nemzeti mozgalom központjává váló Kolozsváron a cionizmus termékeny táptalajra lelt, itt adták ki a cionista irányultságú, Új Kelet című politikai napilapot is. Az 1910-es népszámlálás Kolozsváron 7046, az 1930-as 13 504, az 1941-es pedig 16 763 izraelita személyt írt össze. A holokauszt és a háború tragédiái miatt 1945 júniusára alig 1000 zsidó maradt a városban.