Damjanichné Csernovics Emília és Batthyányné Zichy Antónia számára a vallási és nemzeti elkötelezettség nem csupán eszméket jelentett: tettekre serkentő fontos alap volt.
2020. október 08. 04:00
p
0
0
0
Mentés
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
Az 1848-as szabadságharcban elhunyt férfiak ezrével hagytak hátra özvegyeket. Ahogyan tizenhárom vértanúról – és a sokszor velük együtt emlegetett Batthyány Lajosról – jelentőségük okán külön is megemlékezünk minden évben, úgy több asszony megérdemli a név szerinti elismerést.
Az aradi özvegyek közül Damjanich Jánosné Csernovics Emíliáról olvashatunk a legtöbbet, amiben nagy szerepe lehet annak, hogy ő éppen úgy viselte a neki jutó sorsot, ahogyan azt a közvélemény elvárta.
Batthyányné Zichy Antónia. Fotó: Wikipédia
„Egy emberéleten át alig tett egyebet, csak gyászolta férjét s emlékeinek élt” – közli róla 1890-ben a Vasárnapi Ujság. Az apai oldalon szerb származású, Aradon született Emília hosszú jegyesség után házasodhatott csak össze Damjanichcsal, ugyanis édesanyja ellenezte a frigyet a férfi kicsapongó, költekező életstílusa miatt. 1847-ben keltek egybe, ám kétéves házasságuk alatt csak hónapokat tölthettek együtt.
Férje halála után több mint egy évtizeden át visszavonultan élt, 1861-ben, a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületének megalapításakor tért csak vissza a közéletbe. Közös céljuk volt:
„a) Az anya magasztos hivatásáróli fogalmat a nemzet minden osztályánál terjeszteni.
b) A feleség hivatásának fogalmát kifejteni, megkedveltetni, a háziipar számos ágának művelését s terjesztését eszközölni.
c) A honleányi kötelességek kifejtése, megismertetése s azok betöltésére való serkentés.”
Nap mint nap meg kell küzdeni azért, hogy a magyar kisgyerekek a magyar óvodát, majd a magyar iskolát válasszák. Hogy miként kell ezt csinálni, arról az Arad megyeieket érdemes megkérdezni.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.