Ottlik Géza harminc éve, 1990. október 9-én hunyt el.
Szokás mondani, hogy Ottlik Géza volt az utolsó nagy formátumú író a 20. századi magyar irodalomban. Ami persze nyilván túlzás, bár érteni vélem, miért gondolják ezt sokan. Ottlikban valóban volt valami, ami kiemelte kortársai közül, és egy sajátos, csak rá jellemző és csak őt megillető helyre állította a magyar irodalom örökkévalóságában. Valahogy mindig távol állt a többiektől, nem volt a része semmiféle irányvonalnak és csoportosulásnak. Rá is illik az a meghatározás, amit például Bodor Ádám emleget olykor magával kapcsolatban: magáníró. Ottlik is ilyen magáníró volt, életműve bizonyos értelemben zárvány, nem teremtett iskolát (inkább megírta az Iskolát), egyértelmű hatása nem látszik az őt követő generációk műveiben – noha tudható, hogy Esterházy Péter és Lengyel Péter nagyra értékelte.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az MSZP politikusa nem örül neki, hogy Magyar megosztja a szavazatokat a 18. kerületben.
A Spezia magyar válogatott labdarúgója újra játékba lendült, s lapunkkal tudatta: a németországi Európa-bajnokság után is Olaszországban szeretne maradni. Elárulta, mi motiválja a rekorddöntés mellett, s hogy látja a szerepét Marco Rossi csapatában.
