„A kockát? Én nem találtam fel. Csak felfedeztem.” Tíz évvel ezelőtti első beszélgetésünk számomra legemlékezetesebb foszlánya Rubik Ernőtől. A magyar zsenik mindig zavarba ejtő, nyegle szerénysége Bartók Bélától Egerszegi Krisztinán keresztül Rubikig. Mintha teljesítményük magától értetődne, az őket övező érdeklődés pedig – ideértve nem csupán a rivaldafényt, de a hangos elismerést, a rajongást, a csodálatot is – teljességgel érthetetlen s leginkább a hátuk közepére kívánt dolog. A budapesti lángész, akinek találmányával eddig legkevesebb egymilliárd ember játszott a bolygón, végre megírta saját történetét.
Érdemes tudni a könyvről, hogy ötéves megfeszített munka eredménye, a szerző saját koncepciója szerint, a világpiaci ambíciók okán eleve angol nyelven íródott – abból fordították magyarra. Az unortodox, így Rubiktól cseppet sem távol álló megközelítés bejött: A mi kockánk már a magyar megjelenés napján napvilágot látott az amerikai és a német piacon, valamint további tucatnyi országban. Már az első interjúkért sorba álltak a világlapok.