A szeretetben több furcsaság van. Az egyik, hogy akarhatjuk azt, hogy szeressünk. Különben nem sok értelme lenne a „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” parancsnak. Éppen akarhatósága miatt különbözik a szeretet a szerelemtől: azt nem lehet akarni, hogy szerelmesek legyünk. Ezért nagy ajándék a szerelem, és ezért van az is, hogy a szeretet sokkal, de sokkal fontosabb.
A szeretet másik nagy furcsasága az elsőből származik. A szeretetparancs értelmében a szeretetet akarni kell, azonban ez a parancs megsemmisíti önmagát. Ha ugyanis teljesítjük a parancsot, és szeretünk, akkor már nem mondhatjuk azt, hogy parancs alapján szeretünk, mert az ellentétes lenne a szeretettel.
A szeretet harmadik furcsasága, hogy rendkívüli fontossága ellenére a magyar nyelvben nagyon értéktelen dolgok kifejezésére is használjuk. Amikor azt mondom, hogy szeretem az eperfagyit (hú, de finom), akkor mindenki érti, mire gondolok, és senkinek sem jut eszébe, hogy ez a fajta szeretet bármilyen módon hasonlítana ahhoz a szeretethez, amit az édesanyám, vagy amit a feleségem iránt érzek.