Spanyolország
21:002024. július 14.
Anglia

Én elmentem a vásárba

2020. szeptember 09. 23:39

A rendszerváltás előtt a nemzetközi vásárok hozták elérhető közelségbe a Nyugatot. Nemzedékek csodálkozhattak rá arra, hogy nem csak filmeken létezik egy másik világ, amelyben munka és kreativitás csodákat állít elő.

2020. szeptember 09. 23:39
null

Nizalowski Attila írása a Mandiner hetilapban.

A rendszerváltozást többféleképpen is datálják. Van, aki az 1985-ös országgyűléshez köti, mely elfogadta egyebek közt a sztrájkról, a cégekről és a jogalkotásról szóló törvényeket. Mások 1989 vagy 1990 valamely jeles eseményéhez kapcsolják, például a szabad választáshoz. Valójában folyamat volt, s a szocializmus koporsójába az első szögeket a színes vásárok, árukiállítások ütötték még a hetvenes években.

A piacozás persze mindig mindenhol izgalmas esemény volt. Irodalmunk tele olyan mesékkel, amelyben valaki a kedvesének vagy a gyermekeinek vásárfiát visz. Azonban már Szent László rendelkezett a közösségi és lelki életet gátló, céltalan, önmagáért való pénzköltésről, mondván, „aki vasárnap vásárt üt, bontsa el sátorát”.

Budapesten a nemzetközi vásárok rendezésének megfelelő színtere csak a két világháború közt alakult ki, méghozzá a Városligetben. Számos fotó tanúsága szerint a park szinte teljesen beépült, csarnokok foglalták el a területét. Persze ennek is volt előzménye. A ma Millennium Házának nevezett épület kiállítási csarnoknak készült 1885-ben, majd tíz évvel később, az államalapítással kapcsolatos kiállítások alkalmával újra fontos szerepet kapott. Ipar és mezőgazdaság ekkor azt mutatta meg, hogy hová jutott ezer év alatt az alkotókedv. A Liget Budapest projektben nemrég felújított, neoreneszánsz, Zsolnayval díszített és rózsakerttel övezett, gyönyörű házat Pfaff Ferenc tervezte.

A szocializmusban más szereppel bírtak a kiállítások és vásárok. Az állandó termelési és elosztási anomáliák miatt folyamatos volt az áruhiány, s a magánkezdeményezésnek sem volt terepe. Mégis mutatni kellett valamit, a brnói vagy wrocławi vásároktól nem lehetett lemaradni. Ezenfelül üzletkötőink nem beszéltek idegen nyelveket, és utazá­saik korlátozva voltak. Az itthon megrendezett találkozók ellenőrzés alatt tartott lehetőséget kínáltak, hogy a vállalatok dolgozói külföldiekkel érintkezzenek, és képet kapjanak a piaci trendekről. Természetesen a propagandának is tág tere nyílt. Évről évre itt jelentették be nagyon várt hazai autóbuszok, magnók, korszerű építőanyagok, egyéb termékek tömeggyártását, valamint a jelentős üzletkötéseket. A Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) történetében 1973 hozta a nagy változást, ekkor megindult a kiköltözés a Ligetből az újonnan létrehozott kőbányai vásárvárosba, és elkezdődött a régi épületek bontása. Ma a Királydomb emlékeztet erre: az elbontás törmelékéből emelték.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!