Nyolcvan évvel ezelőtt vette birtokba Észak-Erdély földjét a magyar honvédség a második bécsi döntés nyomán, s kezdődött meg a négy esztendeig tartó, a királyi Romániánál jóval toleránsabb és szabadabb „kis magyar világ” a sokat szenvedett térségben.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.
Egy emberként sóhajthatott fel több mint félmillió honvéd hazánk keleti határán, amikor nyolcvan évvel ezelőtt, 1940. augusztus 28-án hajnalban jött a hír: mégsem kell megindulni a túlerőben lévő román hadsereg ellen, mert Bukarest aláveti magát a német–olasz döntőbíráskodásnak.
Az augusztus 30-án született második bécsi döntés (román terminológiában: diktátum) újrarajzolta a trianoni békediktátum (román terminológiában: békeszerződés) által rögzített, egyértelműen igazságtalan román–magyar határvonalat. Előzetesen az történt, hogy a magyar vezetés a bolgárokkal együtt lényegében azzal zsarolta meg a sokáig a status quo fenntartásában érdekelt Németországot, ha ő nem segít, akkor bizony az erre buzgón felkínálkozó szovjetekkel osztják fel Romániát, katonai erővel.
Végül ezt elkerülendő született meg az az új határvonal – amelynek megismerésekor Mihail Manoilescu román külügyminiszter az anekdota szerint elájult –, amely mintegy 43 ezer négyzet-kilométernyi területet juttatott vissza hazánknak 2,4 millió, zömmel magyar lakossal. Bár a visszakapott terület kisebb volt a minimális magyar igényeknél, a hazai közvélemény érthető módon örömmámorban úszott. Románia tizennégy napot kapott a visszacsatolt területek kiürítésére, a magyar hadsereg pedig szeptember 5-én kezdte meg virágesővel tarkított bevonulását a visszakapott területekre.
A visszatért Erdély – 1940–1944 című könyvet jegyző történész, Ablonczy Balázs lapunknak elmondja: az alacsony gépesítettsége miatt – elvégre a fegyverkezés csak két évvel korábban kezdődhetett meg – a magyar hadsereg zöme az új határig, a háromszéki Sósmezőig tartó négy-ötszáz kilométeres utat gyalog tette meg, ami nem kis feladat volt, de fűtötte a honvédeket a lelkesedés, hogy húsz év után ismét mint magyar földet taposhatják Erdély útjait.
Románia a kormányozhatatlanság határán – lassan egy hónapja tart a bukaresti politikai bénultság, nem látszik a kiút, a magyargyűlölő szélsőségesek előretörése és eurómilliárdok elvesztése a tét.
A galaci incidens után Bukarest egy olyan rendelkezésre hivatkozott, amely rendkívüli egyeztetést tesz lehetővé a tagállamok között.
Az orosz vezető hangsúlyozta, hogy a történtek körülményeinek feltárásához szakértői munka szükséges.
Bekérették a román külügyiminisztériumba Oroszország bukaresti nagykövetét.
Az orosz-ukrán háború mielőbbi befejezését sürgette a köztársasági elnök.
Magyarország korábbi miniszterelnöke a Romániában történt incidens kapcsán a Tisza-kormánynak is üzent.
Miközben a legkisebb települések polgármestereit és az állami cégek munkatársait is fizetéscsökkentéssel fenyegeti Magyar Péter, Köböl Anita kormányszóvivő milliós táskával sétál mellette.
Az uniós pénzek uralták a közéletet a hét utolsó munkanapján.
