Zárójelbe tenné a brexitmegállapodás jelentőségét Boris Johnson arra az esetre, ha a kilépést szabályozó nemzetközi szerződések jelentős érdeksérelemmel járnának a britek számára. Habár a brit kormányfőt a nemzetközi jog megsértésével vádolják, éppen e jog, illetve Seneca és Cicero siethet a segítségére.
Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban.
„Pacta sunt servanda”, vagyis a „megállapodásokat teljesíteni kell” – szól az örök érvényű jogelv, amely a római jogfejlődés óta a szerződő felek közötti kölcsönös bizalom alapja.
Felmerül tehát a kérdés: mi sarkallja a nemzetközi közösséget arra, hogy bizalomvesztést helyezzen kilátásba egy olyan állammal kapcsolatban, mint az Egyesült Királyság, amelyet évszázadok óta a jogállami gondolkodásmód zászlóvivőjeként tartanak számon?
Noha 2020 eleje óta az Egyesült Királyság papíron már nem az Európai Unió tagja, számos kérdés maradt megválaszolatlanul. Ezek egyike, hogy a két fél milyen feltételekkel kapcsolódjon egymáshoz a jövőben úgy, hogy egyfelől az Egyesült Királyság, másfelől pedig az uniós közös piac integritása is megmaradjon.
Attól tartva, hogy a britek hátrányos helyzetbe kerülhetnek az alkufolyamat során, Boris Johnson miniszterelnök egy úgynevezett belső piaci törvényjavaslattal (Internal Market Bill) húzná keresztbe a meglévő megállapodást, jogosítványokat adva minisztereinek az EU-val kötött szerződésbe foglalt vállalások felülbírálására.
Johnson aggályai nagyjából két fő problémafelvetés mentén húzódnak: sérülhet egyfelől az ország területi integritása, ha belföldön eltérő vámszabályok lépnek életbe, másfelől csorbát szenvedhet a politikai integritás is, ha a kormányzat mellett Brüsszel is dönthet arról, kinek adható támogatás, és kinek nem.
A lépéssel kapcsolatban nemtetszését fejezte ki a nemzetközi közösség – ezen belül nyilvánvalóan az uniós fél –, de kisebbfajta lázadás ütötte fel a fejét a brit konzervatív tory párton belül is. A fellázadt képviselők jellemzően azt kérték számon Boris Johnson javaslatán, hogy tervezete önkényesen tenné zárójelbe az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti kilépési megállapodás jelentőségét, rontva a szigetország nemzetközi tekintélyét.
„Attól tartva, hogy a britek hátrányos helyzetbe kerülhetnek, Boris Johnson miniszterelnök egy úgynevezett belső piaci törvényjavaslattal jogosítványokat adna minisztereinek az EU-val kötött szerződésbe foglalt vállalások felülbírálására”
A törvényjavaslat ugyanis a jelentős gazdasági anomáliákkal járó „no-deal Brexit”, vagyis a megállapodás nélküli kilépés esetére adná a már említett jogosítványokat a miniszterek kezébe. Csakhogy – és a probléma lényege ebben áll – Johnson opponensei szerint az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti kilépési megállapodás részét képező „ír–északír jegyzőkönyv” minden, a miniszterelnök által vitatott tárgykört megnyugtatóan rendez (Johnson főleg e jegyzőkönyv jelentőségét relativizálja).
Ahogy az az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti megállapodás szövegéből is következik, a felek kölcsönösen felismerték, hogy védelmet kell biztosítani az uniós és az egyesült királyságbeli állampolgároknak, és ennek kapcsán egyes uniós szabadságjogok – így különösen a tőke és a személyek szabad mozgása – jelentősége megkerülhetetlen. Tudniillik a britek kilépését követően a szigetország több mellékszálon is kötődik majd az Európai Unióhoz – elég csak a továbbra is tagállam Írországra vagy a ciprusi felségterületekre gondolni. Erre tekintettel a felek külön jegyzőkönyvben rögzítették azokat a szempontokat, jogokat és kötelességeket, amelyeket e különleges helyzet kapcsán betartani rendeltek.
Belső kompromisszumok
Szembesülve a lépése által generált párton belüli megosztottsággal, Boris Johnson brit miniszterelnök kompromisszumot javasolt a tory „lázadóknak”. Ennek értelmében a brit parlament „no-deal Brexit” esetén előzetes jóváhagyási jogot kapna arra vonatkozóan, hogy a kilépési megállapodást a kormány felülbírálhatja-e. A renitens tory képviselők által elfogadott johnsoni ajánlat szerint tehát az északír jegyzőkönyv továbbra is felülírható lenne, azonban ez csakis a brit parlament felhatalmazásával történhetne meg.
A jegyzőkönyv többek között egyfajta pufferzónát generál Nagy-Britannia és az unió között, amely tulajdonképpen az Egyesült Királyság részét képező Észak-Írország területével azonos. Célja, hogy az áruforgalom és a brexit ne ássa alá az Ír Köztársaság és Nagy-Britannia között nagy nehezen kivívott békét, s hogy ne kelljen visszaállítani a határellenőrzést az ír–északír határon. A civilizált célkitűzések ellenére elviekben mégis vámhatárt teremthet Nagy-Britannia és Észak-Írország között – tehát a szuverén államnak számító Egyesült Királyságon belül.
Az államoknak joguk van területi integritásuk és politikai épségük megőrzéséhez, ez az ENSZ Alapokmányából közvetlenül fakadó jogelv – erre egyébként Johnson maga is nyíltan hivatkozik. Mi több, magának a törvénytervezetnek is ez a hivatalos magyarázata. Röviden: fel kell készülni arra, hogy az Egyesült Királyság gazdasági és területi integritása még akkor is védendő érték, ha nem sikerült mindenben megállapodni az EU-val.
A szerződés betartásának kötelezettségén, illetve az állam integritásának sérthetetlenségén túlmenően egy harmadik jogelv is felmerül az üggyel kapcsolatban. Ez az úgynevezett clausula rebus sic stantibus, vagyis a körülmények alapvető megváltozására vonatkozó alapelv. A kései sztoa filozófusai, főleg Seneca és részben Cicero nyomán eresztett gyökeret a jogrendszerekben, azután, hogy Szent Ágoston és Szent Ambrus a keresztény etika részévé emelte.
„Az, hogy a »no-deal Brexit« mindvégig reális lehetőségnek látszott, a britek megbízhatóságába vetett nemzetközi bizalom megrendüléséhez vezetett”
E klauzula csak korlátok között, több feltétel egyidejű fennállása esetén alkalmazható. Olyan lényeges körülmények megváltozása indokolhatja csak, amelyek már a szerződéskötés pillanatában is fennálltak, és megváltozásukat nem a rendes élet- és üzletvitel eredményezte, tehát a változással senki nem számolhatott. Úgyszintén elengedhetetlen feltétel, hogy a változás számottevő hátránnyal sújtsa a klauzulára hivatkozni kívánó felet.
Egy Lisszaboni Egyetemhez kötődő tanulmánykötetben publikált esszé (Brexit as an Exceptional Change of Circumstance?) szerint a brexit kapcsán szűk keretek között ugyan, de alkalmazható a körülmények megváltozására vonatkozó fenti elv, nyilvánvalóan azokkal a megkötésekkel, amelyek a nemzetközi jogból fakadnak (tudniillik nem lehet erre hivatkozni országhatárok megváltoztatása céljából, illetve nem hivatkozhat a klauzulára az sem, aki maga is vétkes a körülmények alapvető megváltozásában). Az viszont a jövő kérdése, hogy a „no-deal Brexit” mint a brit kilépés egyik lehetséges forgatókönyve bekövetkezik-e, s ha igen, kinek a hibájából.
A dolgok jelen állása
A clausula rebus sic stantibus (a dolgok jelenlegi állására vonatkozó záradék) elvének megszületése a késői sztoikus filozófia korszakára tehető. „Ha azt kívánod tőlem, hogy tartsam magam ahhoz, amit megígértem, a körülményeknek az ígéret pillanatától kezdődően változatlannak kell megmaradniuk” – áll például Seneca De Beneficiis című értekezésében. Hasonló gondolatokat fogalmaz meg Cicero is A kötelességekről című munkájában, amikor bizonyos körülmények fennállása esetén nem tartja indokoltnak a szerződés változatlan feltételekkel való fenntartását a felek között. A jogelv tükrözi azt a hangulatot, amelyet sokan „sztoikus beletörődésnek” neveznek.
***
Patthelyzetről patthelyzetre
2013-ban David Cameron korábbi konzervatív brit miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy ha pártja nyeri a választást, népszavazást tart arról, hogy az Egyesült Királyság az Európai Unió része maradjon-e, vagy távozzon onnan. Cameron pártja nyerte a választást, s az ígéret be is teljesült, ugyanakkor lemondásával utódjára, Theresa Mayre hárult a feladat, hogy megszervezze a folyamatot. Noha már maga a népszavazást megelőző kampány is turbulenciákkal tarkította a szigetország közéletét – s vele együtt a kontinensét is –, borítékolható volt, hogy a neheze csak ezt követően következik. Theresa May többfrontos csatákra kényszerült: támadták egyrészt pártján belül is azok, akik visszacsinálták volna az egészet, de az Európai Unióval való egyeztetés sem bizonyult könnyű feladatnak. Hosszas jogi-politikai huzavona s többszöri belpolitikai és diplomáciai halasztás után végül a brexit jogilag is lezajlott, s az Egyesült Királyság 2020. január 31. óta nem tagja az EU-nak, amelyet egy egyéves „átmeneti időszak” követ, hogy végül 2020. december 31-én gyakorlatilag véget érjen a britek uniós pályafutása. Igen ám, de a szerződési feltételek szeszélyes változása s az, hogy a „no-deal Brexit” mindvégig reális lehetőségnek látszott, a britek megbízhatóságába vetett nemzetközi bizalom megrendüléséhez vezetett – legalábbis ettől tartanak azok a konzervatív képviselők, akik miatt a brit sajtó jelenleg „konzervatív lázadásról” beszél Johnson legújabb lépése kapcsán.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A helyiek ünneprontó „Grincs-akcióval” vádolják a liberális demokraták vezette helyhatóságot.
Tusk új liberális ügyészsége sorra emel vádat a jobboldali vezetők ellen, a PiS pedig politikai leszámolást emleget.
A megbeszélés fő témája Washington Ukrajnára vonatkozó békejavaslatának megvitatása lesz.
A diplomata megemlékezett arról, hogy 176 éve, 1849 november 20-án adták át a Lánchidat, mely számára nem csak egy híd, hanem „a két ország közötti kapcsolat szimbóluma is”.
Megreformálják a vendégmunkásokra vonatkozó szabályokat.
Miközben egész Európa az 50 ezer milliárdos háborús számlától hangos, a Tisza Párt elnöke egyetlen szótagot sem mert vesztegetni a témára. A kiabálás mögött kínos csend húzódik a magyarokat leginkább érintő ügyről, mert Magyar Péter nem mer szembemenni brüsszeli főnökeivel – mutatjuk, mi maradt ki a szónoklatból.
A Nyugat legsúlyosabb válságát éli 1945 óta, Európa lemaradt, az „erős emberek” kora jön – mondja a partizános évértékelőjében Tölgyessy Péter, aki szerint ebben a korszakban Magyar Péter politikája üres ígérethalmaz, stratégia nélkül, és esélye sincs Orbán Viktor legyőzésére.
