Biden győzelme sem térítené el Közép-Európát

Néhány héttel ezelőtt Közép-Európában járt Mike Pompeo amerikai külügyminiszter, látogatásáról pedig az általam nagyra becsült, bolgár Ivan Krasztev írt érdekes véleménycikket. A liberális gondolkodó írásának két fő tézise van: egyrészt úgy véli, Pompeo a Habsburg Birodalom egykori országaiból építene Brüsszel-ellenes szövetséget az EU-n belül, másrészt szerinte Trump veresége a novemberi amerikai elnökválasztáson a „populista” erők visszaszorulásához vezetne a térségben. Szerintem Krasztev mind a két pontban téved.

Az tény, hogy az USA folyamatosan keresi Brüsszel ellenében az EU-n belüli szövetségeseket, bár ez alapvetően skizofrén vállalkozás. Egyrészt a Nyugat fő problémája most nem az Európa és Amerika közötti konfliktus, hanem sokkal inkább a kihívók jelenléte. Így ha pusztán azt nézzük, hogy az Egyesült Államok status quo hatalomként meg akarja őrizni egyre fogyatkozó hegemóniáját, akkor szüksége van egy erős Európára, amely legalább a saját hátsó udvarában – a Balkánon, a Kaukázusban, Kelet-Európában – rendet tud tartani. Persze az EU az USA gazdasági riválisa is, azonban a gazdasági összefonódások elválaszthatatlanná teszik a két térséget. A republikánus külpolitikai gondolkodásban valóban ott van Wess Mitchell korábbi külügyi államtitkár gondolkodásmódja – a Habsburg Birodalomról írt doktori disszertációja a közelmúltban magyarul is megjelent –, de aki azt hiszi, hogy a volt Habsburg Birodalom országai ellensúlyai tudnának lenni a német–francia tengelynek, az súlyosan téved.

Igaz, politikai szinten van néhány ország, amely irányt mutat és mutatott az utóbbi években. Sebas­tian Kurz Ausztriája vagy éppen Magyarország tényleg másképpen gondolkodik az unió jövőjéről, mint a brüsszeli fősodor, de hogy ezeket az országokat biztonsági garanciákon keresztül meg lehetne nyerni az amerikai céloknak – ahogyan azt Krasztev állítja –, az legalábbis súlyos tévedés. Nézzünk csak végig az egykori Habsburg-tartományokon.