Az igazi kiváltság ma már nem faji, hanem ideológiai alapú, a progresszív mozgalom uralja a tömegkultúrát és a szórakoztatóipart, mégis áldozati státuszra neveli tagjait, ezzel megakadályozza őket a kibontakozásban, mert felmenti az egyént a sorsáért viselt személyes felelősség alól – írja Carrie Lukas amerikai politológus.
Ha nagyvonalúan fogalmazunk, a nyugati világ a „fehérek kiváltságainak” (white privilege) vehemens kritikájától hangos. Valójában a tömegmédiától az egyetemekig tombol a fehérellenes rasszizmus. A korszellem vitorláját demográfiai megatrendek szelei dagasztják, a horizonton nem látszik nyugvópont. Közben az egyre növekvő nyomás miatt a társadalmi igazságosságra hivatkozva szélsőbaloldali gondolatok kerülnek a politikai fősodor agendájára. Nem igényel különös jóstehetséget megállapítani, hogy nehéz és küzdelmes idők várnak a jobboldaliakra.
Carrie Lukas konzervatív aktivista, ötgyermekes édesanya és az Independent Women’s Forum elnöke.
Már évtizedekkel ezelőtt feltűnt neki, hogy újságírói megkeresések alkalmával az általa vezetett civil szervezetet minduntalan jobboldaliként jelölik – amivel semmiféle gondja nincs, azt azonban nehezményezi, hogy ugyanez a gyakorlat látványosan elmarad a baloldali agytrösztök megszólaltatásakor. Az is szemet szúrt neki, hogy a népszerű életmódmagazinokban szinte sosem ünnepelnek konzervatív nőket, a baloldaliak világképét pedig magától értetődő normalitásként mutatják be. Lukas szerint a nyugati kultúrában éppen „a progresszív világnézet élvez kiváltságot azáltal, hogy alapértelmezettnek állítják be”. Sokan beszélnek rendszerszintű faji kiváltságokról, ám az ideológiai kiváltság problémája legalább olyan mélyen gyökerezik.
A trükk, hogy a tömegkultúra, a média- és szórakoztatóipar csaknem egyöntetű támogatásának dacára a progresszív mozgalmak sikeresen pozicionálják magukat kollektív áldozatként. Olyannyira, hogy ma már éppen az áldozatisághoz társulnak a legmarkánsabb privilégiumok. Az egyik ok, amiért a „woke” stratégia kifejezetten káros a közösség számára, hogy tagjai saját áldozati státuszuk rabjaivá válnak, személyes fixációt építve vélt vagy akár valós hátrányukra.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
A férfi tiltakozásként elégetett egy Koránt a nagykövetség előtt – ezt követően késsel támadtak rá.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.
A legjobb egész estés animációs és a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért is versengő Áradás igazi meditatív élmény, amely állatszereplőkön keresztül mesél az emberi jövőről.
Mondatai a pitiánerség ellentétei: hétköznapiak, de valódiak. Mit akarnak ezek a mondatok? Egy másik életet, ami nem hazugságban telik.
Mindenkit óvnék a lengyelek megvetésétől, a kárörvendéstől, mert olyan erői vannak ennek a társadalomnak, ami hegyeket mozgat. Nizalowski Attila jegyzete.
Újabb NATO-ország vonulna csatasorba Oroszország ellen.
