Nekem eddig sem az Index volt a kezdőlapom

Kereki Gergő interjúja a Mandiner hetilapban.

Milyen kondiban van? Hány „libernyákot” bír el a hátán?
Szeretem ezt a kifejezést. Vicces, szellemes és provokatív. Annak fáj, akinek kell. A kondim rendben van, erre figyelek, sok libernyákot elbírnék a hátamon.

A parlamentben egy az egyben ütközhetne a „libernyákokkal”, ehhez képest bár 2006 óta országgyűlési képviselő, csupán egyszer szólalt fel. Miért?
Addig örüljenek a liberálisok és a komcsik, amíg nem szólalok meg a parlamentben. Egyébként ha megnézi a szavazási arányokat, ott az elsők között vagyok. Másrészt pedig igyekszem aktívan részt venni abban, hogy becsatornázzuk a törvényhozásba a különféle véleményeket.

És az Index „becsatornázásában” kinek volt fontos szerepe? Az ellenzék szerint a NER idén nyáron egy újabb műhelyt darált be.
Nincs beleszólásunk a liberálisok belső vitáiba.

Ennyi?
Nem látok konzervatív szereplőt a pályán.

Vaszily Miklós márciusban az Index mögött álló Indamedia-csoport társtulajdonosa lett. Vaszily a balliberális narratíva szerint a Fidesz médiaügyi végrehajtója.
Az Index.hu-t tulajdonló Magyar Fejlődésért Alapítvány elnöke Bodolai László. Ő az, aki az Index újságíróival húsz éve együtt dolgozik, ő védte őket a perekben, ő bográcsozott velük. Most csúnyán összevesztek, szerintem ezért van a szakítás.

Ahogy a szavaiból kihallom, Kubatov Gábornak nem fog hiányozni a régi Index.
Amióta a baloldali pártok rossz bőrben vannak, a balliberális média politikacsináló tényezővé lépett elő. Átvette a pártok feladatát. Az Index az utóbbi tíz évben azt az ellenzéki politikai munkát végezte el, amelyet egyébként a bal­oldali pártoknak kellett volna, csak ők képtelenek voltak rá.

Egy Index-újságíró erre azt mondaná, hogy a watchdog funkciót töltötték be, a hatalommal szemben kritikus, pártoktól független aktorok voltak.
Unalomig ismételt toposz, hogy ők a független és objektív média. Az igazság az, hogy együtt háltak már az SZDSZ-szel, az MSZP-vel, Gyurcsánnyal, Bajnaival és Simicskával is. De említhetném az egyik legnagyobb bűnüket is: megpróbálták tisztára mosdatni a Jobbikot az antiszemita vádak alól, igyekeztek – az elveiket is feladva – szalonképessé tenni a Magyar Gárda-tag Vona Gábort. Nem zavarta őket az sem, amikor Simicska Lajos azt mondta, hogy „kirúgok minden orbánistát”. Anno egy indexes újságíró azt bizonygatta nekem, hogy ha véletlenül Simicska lesz a tulajdonos, akkor ő el fog jönni a laptól. Nem jött el, sőt kiszolgálta Simicskát is. Az egykori Index-újságíró Szily László pedig elismerte, hogy Bajnai Gordon személyesen irányíthatta az Indexet. Az sem zavarja meg őket a nagy függetlenségben, hogy Dull Szabolcs, az egykori főszerkesztőjük naponta egyeztetett Gyurcsányékkal. A távozó újságíróik pedig szoros kapcsolatot ápolnak a Momentummal. Ezek után csak annyit mondhatok: nem kell csodálkozni, hogy ez történt velük. Az egész egy előre eltervezett műbalhé, ami a politikai hatalom megszerzéséről és a pénzről szól a baloldali portálok között, ez a végén könnyen bebizonyosodhat. Nekem eddig sem az Index volt a kezdőlapom.

Önnek nem, de Varga István korábbi fideszes képviselőtársa nyíltan megmondta, hogy az „Indexet szoktuk először elolvasni, nem pedig az Origót”.
Lehet, hogy ő az Indexet olvassa, én biztosan nem.

Mit szokott olvasni?
Az Origo a kezdőlapom.

Arra azért felkészültek, hogy az Index­ügy nem fog megállni az országhatárokon belül? A nemzetközi médiavisszhang szerint Magyarországon veszélyben a sajtószabadság.
Persze, már ismerjük ezt a lemezt: sajtószabadság, demokrácia, alkotmányosság, jogállamiság, bla-bla-bla… Ha a portálok elérését nézzük, az első tízben csupán két jobboldalit találunk. A legolvasottabb napilap a Népszava, az egyik legnézettebb kereskedelmi híradó, sőt a legolvasottabb hetilapok is baloldaliak.

Csakhogy miközben a kormány épp próbálja kiverekedni Magyarországot a jogállamisági eljárásból, az Index ügye ezt hátráltatni fogja.
2002-ben a jobboldalon csak a Magyar Nemzet, a Demokrata és a Heti Válasz létezett, akkor mégsem mentek el Brüsszelbe sírni. A csatlakozási tárgyalások során az EU-nak nem volt problémája a magyar médiahelyzettel kapcsolatban. Medgyessy Péter, a baloldal miniszterelnöke csendben annyit üzent nekünk, hogy „akinek tévé kell, vegyen magának”. Amikor a balliberálisok médiaszabadság ügyében nyavalyognak, akkor valójában maguknak követelnek mindent. Az elérési arányok még így is nekik kedveznek hatvan-negyven százalékban. Szerintük csak akkor van sajtószabadság, ha minden az övék, száz százalékban. Mert ugye a többség kevés, nekik minden kell.