Ezeréves Magyarország I.

Idén elmaradnak az augusztus 20-ai ünnepségek, a Szent Jobb-körmenet, az állami rendezvények, a tűzijátékok. A trianoni békediktátum századik évfordulójakor mégis különösen fontos volna feleleveníteni államalapítóink kivételes szerepét az ezeréves magyar államiság megteremtésében. Elődeink mintegy másfél évszázad alatt meghódították a Kárpát-medencét, biztosították és megszervezték a magyarság fizikai védelmét kelet felől (a Kárpátok védvonala mint határ kijelölése és maga a honfoglalás); a magyarság gazdasági és humán erőforrásait a legmagasabb szintű egységgé szervezték (államalapítás); és levezényelték az európai integrációt megvalósító identitásváltást (kereszténység felvétele).

Orbán Viktor miniszterelnök június 6-ai, sátoraljaújhelyi beszédében meghirdette a száz év trianoni magányból való kitörés, a nemzeti önbecsülés helyreállításának és a közös érdekeken és értékeken alapuló közép-európai együttműködés programját. Ennek fontos elemét kell képezze, hogy megismerjük a magyar államiság történelmünkben betöltött kiemelt szerepét. Hiszen államiságunk nemcsak a magyarság ezeréves fennmaradását biztosította a szláv, germán és latin népek tengerében, de története, működési logikája, ereje és gyengeségei nagymértékben határozzák meg a következő száz év cselekvését.

Kiemelt fontosságú, hogy a jelen korszellem és globális rend ne homályosítsa el a múlt teljesítményét és a történelem törvényszerűségeit. Bár a 20. század elhozta a (nemzet)államok nagy korszakát, ez azt a hamis érzetet keltheti sokakban, mintha a (nemzet)állami keretek megléte természetes állapot volna. A történelem azonban ennek pontosan az ellenkezőjét mutatja: az önálló államiság inkább kivételes, mint általános állapot. Sőt sok nemzet számára még ma is az – gondoljunk a kurdokra –, és saját, viharos történelmünk szintén bizonyítja, hogy mi sem tekinthetjük veleszületett „előjogunknak”. A magyar szabadságért és szuverenitásunkért minden percben meg kell küzdenünk, békeidőben talán még inkább. A kényelem, szűklátókörűség, túlzott önbizalom és könnyelműség áfiuma sokszor veszélyesebb, és nagyobb csapást idéz elő, mint külső ellenségeink.