A képregényfilmek debilizálják a 21. század fiatal felnőttjeit, mert a szuperhősök világával szemben a valóság unalmasnak, a bolygó megmentéséhez képest a helybeni cselekvés felelőssége elhanyagolhatónak tűnik. Miért lehet mégis egy kisvárosi benzinkutas a jövő ikonja?
Alan Moore, a Watchmen megalkotója, ikonikus Batman-sztorik szerzője és a képregény-történelem talán legelismertebb művésze pár éve visszhangos interjút adott. A nem sokkal korábban a politikai korrektség nevében – karaktereinek állítólagos rasszizmusára és szexizmusára hivatkozva – visszavonulásra kényszerített író, akinek nevét sokan mégis John le Carré és Stephen King társaságában emlegetik, közölte: a mai képregényhősök népszerűsége kulturális katasztrófát jelent a 21. század társadalmára nézve. Moore szerint a Marvel és a DC Comics látványos hatalomátvétele a populáris kultúrában, s főként a filmiparban, arról tanúskodik, hogy a 20. század derekán még a gyermekeknek szóló, többé-kevésbé ártalmatlan képregény műfaj ma már kifejezetten a fiatal felnőttekből él, akiket immunissá tesz a valóság ellen. A szuperhősökhöz és határtalan képességeikhez mérve a mindennapi életfeladatok elhanyagolhatónak, a helybeni cselekvés pitiánernek tűnhet. A polgári emberideál meg a semmibe vész.
Dr. Iain McGilchrist pszichiáter, idegtudós és filozófus szerint ugyan az agyféltekék közötti különbségekről szóló populáris pszichológia nagyrészt tévesnek bizonyult, de a valóság sokkal izgalmasabb, mint azt sokan gondolnák.
Gomba módra szaporodnak a „nem helyek”, az identitás nélküli otthonok és közösségi terek. Ez nem csupán esztétikai kérdés, hanem kulturális krízis – írta a jelenségről egy amerikai regényíró már több mint harminc évvel ezelőtt.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.