Szűkülő mozgástér vagy bővülő források?

Maráczi Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

A polgármesteri szék cél vagy eszköz?
Cser-Palkovics András: Szolgálat.
Márki-Zay Péter: Mind a kettő. Az a feladatunk ma, hogy kultúrát váltsunk ebben az országban, polgármesterként erre jó példát lehet mutatni.

Eszköz is lehet az országos politikai pozíció elnyeréséhez?
M.-Z. P.: Erre a kérdésre azt szoktam válaszolni, hogy Hódmezővásárhely sem lehet szabad, ha az ország nem szabad. Azt szeretném, ha kultúraváltás történne. Fő célom, hogy a gyermekeim ebben az országban nőjenek föl, és itt érezzék jól magukat. Nekem nem identitásbeli vagy ideológiai problémám van a kormánnyal, hanem gyakorlati természetű: a korrupció – ez pedig kultúra kérdése.
Cs.-P. A.: Szerintem az ország most is szabad. Szabadon vitatkozunk, és ez megjelenik majd a nyilvánosságban. Az önkormányzati munkavégzésünk sincs korlátozva. Abban egyetértek, hogy az a cél, hogy a fiatalok itthon találják meg a jövőjüket – ezért is fontos az önkormányzati politika attitűdje.

Lenne olyan országos politikai feladat, amelyért átadná Fehérvárt?
Cs.-P. A.: Nekem nincsenek országos ambícióim. Kétféle politikusi hozzáállás van: az egyik ugródeszkának tekinti a polármesterséget, becsülettel végzi a munkáját, de az országos közéletben vannak ambíciói, a másik típus a helyi közösség irányítását tekinti feladatának. Az új szabályozás nemcsak jogi összeférhetetlenséget hozott létre a polgármesteri feladatellátás és az országgyűlési képviselőség között, hanem el is választotta az országos pártpolitikát a helyi közélettől. Ez azért fontos, mert az én felfogásom szerint a polgármester egyfajta keveréke a köztársasági elnöki és a miniszterelnöki szerepnek. Egy településvezetőnek törekednie kell arra, hogy a pártpolitikai törésvonalakon átnyúlva meg tudja szólítani az ott élőket.

Az összeférhetetlenségi szabály választásra késztet minden politikust. Az önkormányzati politizálást választó kormánypártiak mintha ott is maradnának, az ellenzékiek egy része viszont az országos politika előszobájaként tekint rá.
Cs.-P. A.: 2014 óta nem lehet a két közfeladatot egyszerre ellátni, ami helyes. Mindenki tudja rólam, hogy harminc éve tagja vagyok a Fidesznek, de amióta polgármester vagyok, nincsenek pártos megszólalásaim. Nem az a feladatom, hogy egy pártot, hanem hogy egy város közösségét képviseljem. Ez ugyanakkor azt a felelősséget rója ránk, hogy nem léphetjük át az országos politika határát.
M.-Z. P.: Én természetesnek tartom, hogy vannak településvezetők, akiknek országos ambícióik vannak. Az ugródeszka kifejezés pejoratív – aki polgármesterként ugródeszkának tartja a saját városát, az lebecsüli a települését. Az én esetemben ilyenről nincsen szó. Nem tudok nemesebb feladatot elgondolni, mint Hódmezővásárhely polgármesterének lenni. Azonban ott van a felelősségünk, hogy jó irányba tereljük az országot. A polgármesterség ugyanolyan közéleti szerep, mint amikor valaki pártban politizál.

Ön potenciális ellenzéki miniszterelnök-jelölt 2022-re. Karácsony Gergely nem vállalja, önön kívül pedig nem látni más jelöltet, akit a baloldal és a Jobbik is támogatna. Ez tehát az az országos felelősség, amely elől nem léphet el?
M.-Z. P.: Nem vitatkozom a helyzetértékelésével. Egy új feladat elől az ember nem fut el. Ha én lennék a legalkalmasabb a feladatra, amely az ország és a gyerekeim jövője szempontjából kritikusan fontos, akkor nem tehetem meg, hogy nemet mondok. Függetlenként valóban nyitott vagyok minden párt irányába, de a pártok nem különösebben szeretik a függetleneket – minden párt a saját érdekeit akarja képviselni.

Akkor önnek 2021–2022 már nem Hódmezővásárhelyről fog szólni, hanem a kormányváltó választási kampányról?
M.-Z. P.: Az elmúlt két évben ez megfért egymás mellett. Hódmezővásárhelyen bőven a heti negyvenórás munkaidőmet meghaladva dolgozom a városért, a szabad időmben pedig országos politikával foglalkozom. Rengeteg kampányrendezvényre hívnak, ha tudok, el is megyek.
Cs.-P. A.: Amiről itt polgármester úr beszélt, az nem polgármesterség, hanem parlamenti képviselői munka. Ez a két attitűd közötti különbség. Mind a kettő legitim; nem vitatom, hogy létezhet ilyen ambíció, de 2014 óta a kettő között választani kell.

Városvezetőként ismerik egymást. Márki-Zay Péterben megvan a potenciál, hogy  két év múlva megszorongassa Orbán Viktort?
Cs.-P. A.: Nem gondolom, hogy egymás alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról nekünk kellene beszélnünk. Inkább a helyzetről kell. Az ellenzéki oldalon nem a jelöltállítás a legnehezebb kérdés, hanem hogy az összefogás működőképes konstrukció-e. Önmagában a gyűlölet nem elegendő ahhoz, hogy összetartson különböző embereket és pártokat, amelyek közös jövőképéről semmit nem tudunk. Az önkormányzati világban ez az összefogás esik szét, és ennek nem tehetjük ki az országot.
M.-Z. P.: Engem nem kötnek pártbeli akadályok, így kimondhatom, hogy alkalmasnak tartom Cser-Palkovics Andrást a városvezetésre. Az összes becsületes fideszes vezetőt nagyra értékelem, és az ellenzékben is meglátom a hibát, például Kispest ügyét is. Még egyszer: kultúraváltásra van szükség. Én személyesen csak olyan összefogást támogatok, amelynek tiszta jövőképe van. Mégpedig hogy ez az ország olyan európai jogállam, demokrácia és piacgazdaság lesz, ahol nincs megfélemlítés, se korrupció.

Harminc év telt el a rendszerváltozás óta, ennyi idős a magyar önkormányzati rendszer. Sok változtatáson ment keresztül; milyen az önkormányzatiság állapota 2020-ban önök szerint?
Cs.-P. A.: Az önkormányzatiság olyan állapotban van, amilyenbe hozzuk. És ebben a legnagyobb szereplő nem az állam, hanem maguk az önkormányzatok. A helyi közigazgatási szervek ma is széles jogosítványokkal bírnak, intézményfenntartók. Saját forrásaik vannak gazdaságfejlesztésre, kultúrára, szociális nevelésre, környezetvédelemre, közlekedésre, fejlesztéspolitikára. Ha nálunk van egy hatáskör, azt nekünk kell elvégezni; nem várhatjuk, hogy e feladatokat az állam végezze el. Az erős állam egyik alapkövét az önkormányzatok jelentik.
M.-Z. P.: Nagyon sok változás történt harminc év alatt. Ami a leginkább kitapintható, az a központosítás: a feladat- és a forráselvétel. Az önkormányzatok mozgástere és forrásai beszűkültek, elvették tőlük az egészségügy egy részét, az oktatást. Az önkormányzatiság alapelve minden jól működő demokráciában a szubszidiaritás kell legyen: ami helyben kezelhető, azt helyben kell kezelni – számomra ez a keresztény nyugati kultúra alapeleme. A „központból mindent eldöntünk” gyakorlata a keleti, fölülről lefelé épülő társadalmak sajátja. Ha már Székesfehérváron vagyunk: szerintem Szent István is azért tette le a voksát a nyugati kereszténység mellett, hogy ne keleti típusú rendszert építsünk fel. Az önkormányzatoknak sokkal erősebbnek és függetlenebbnek kellene lenniük. Ehelyett elvették tőlük, ami jár; azt kapják, ami jut.

A 2011. évi önkormányzati törvény óta csökkentek a saját bevételek, a saját vagyon és vele a gazdálkodási mozgástér is. A hatósági jogköröket gyengíti a párhuzamos kormányhivatali struktúra, és megnőtt az állami támogatásra való ráutaltság is. Az államháztartás megtámasztása miatt vagy egyéb okokból erősödik a tendencia?
Cs.-P. A.: Szerintem az állam-önkormányzat viszony nem egyirányú folyamat. Vannak ellenkező példák, például a könyvtárak fenntartása – bizonyos területeken most kaptunk döntési hatásköröket. A nagyvárosok esetében azonban az önkormányzatiságot valóban érdemes erősíteni, például az oktatás területén: az általános iskolákat én a nagyvárosok önkormányzatánál hagytam volna, s ilyen terület az építésigazgatás is. 2010 előtt nagyon sok önkormányzati feladatot kaptak a települések, de drasztikusan csökkentek a forrásaik, ebből pedig eladósodás következett. Az önkormányzatok zöme működési hitelekkel adósodott el. Erre volt megoldás az adósságkonszolidáció. Az önkormányzatiságot azonban erősítette, hogy szemben a korábbi gyakorlattal, amikor arra lehetett csak pályázni, amire pályázatot írtak ki, ma már az önkormányzatok maguk határozhatják meg fejlesztési stratégiájukat, a címkézett forrásokat pedig azokra a fejlesztésekre tudják fordítani, amelyekre szükségük van. Ilyen a Modern városok program is.

Hogyan alakultak a bevételeik idén?
Cs.-P. A.: Ami a gazdálkodást illeti, a gépjárműadó nem helyi, hanem állami adó, amelyet az önkormányzatok szedtek be, és egy bizonyos részük náluk maradt. Szerintem a járvány idején elfogadható, hogy az állam ezt magához vonta, és védekezési feladatokra fordította. A legnagyobb költségeket a védekezésben ugyanis az állami költségvetés viselte. Én csak azt kérném cserébe, hogy 2022-től kapjuk vissza a gépjárműadó-bevétel egy részét. Székesfehérvár legnagyobb bevétele az iparűzési adóból van, 2019-ben húsumilliárd forint volt. Idén ez várhatóan tizenhárom-tizennégymilliárdra fog csökkenni, ezért tettem azt a javaslatot, hogy a szolidaritási hozzájárulást ne az előző évek bevételei, hanem az idei valós számok alapján számolják ki.
M.-Z. P.: Hogy a gépjárműadó helyi adó vagy sem, országonként változik. Itt helyben szedjük be, tehát helyi adó, viszont beküldjük a központi költségvetésbe, tehát országos adó. Lehetne ténylegesen helyi adó, semmi akadályát nem látom. A helyi iparűzési adó kiesése nálunk is komoly veszteség: kettő–négyszázmillió forintos kieséssel számolunk idén. Néha a hatáskörnövelés is csapda lehet, hiszen ha egy város rendkívül nehéz feladatot kap, az nem feltétlenül jutalom. A döntések nagy részét a politika motiválja, és ez így volt 2010 előtt is. Amikor a baloldali kormányok forrásokat vontak el, az is azért volt, mert az önkormányzatok többsége ellenzéki, fideszes volt. Tavaly október óta rengeteg ellenzéki önkormányzat van, szerintem ez magyarázza, miért vették el a gépjárműadót. Nem a járvány miatt, és nem is azért, mert az államnak megtakarításokra volt szüksége, hiszen akkor nem adtak volna kétmilliárd forintot Tiborcz Istvánnak balatoni jachtkikötőre.

Kivérezteti a kabinet az önkormányzatokat? És közben kiszúr a rengeteg fideszes vezetésű településsel is?
M.-Z. P.: Így van, csak ők nem fognak emiatt hangosan panaszkodni. Ha megnézzük a szomszédos Makót, láthatjuk: Lázár János elég aktívan részt vesz az irányításában, mégis iszonyatosan rossz helyzetben vannak. Hogy a fideszes településeken mi fog történni a következő két évben, az a kormány számára mellékes, de hogy az ellenzéki településeken hagynak-e pénzt fejlesztésekre, az nem. Hasonló okból emlegetik Karácsony Gergely felelősségét a Pesti úti idősotthonbeli fertőzésekkel kapcsolatban. Kérése ellenére többször is vittek oda idős betegeket a kórházakból tesztelés nélkül – Karácsony Gergelynek semmi köze nem volt a járvány kitöréséhez.
Cs.-P. A.: Miért nem utasította a főváros, hogy teszteljenek? Mi teszteltünk szociális intézményekben. A Pesti úti otthon önkormányzati fenntartású intézmény – ez nem az állam felelőssége, hanem az önkormányzaté.
M.-Z. P.: Más fenntartónál is történt ilyen, de abból nem lett botrány. Ebből is csak azért, mert Karácsony Gergely fennhatósága alatt volt. Orbán Viktornak most azt kell bebizonyítania két éven át, hogy az ellenzéki városvezetők alkalmatlanok a települések vezetésére.
Cs.-P. A.: Na ez bizony pártos hozzászólás volt! Az utóbbi hónapokban az a legnagyobb problémám az önkormányzati világgal, hogy folyamatosan az országos pártpolitikai mezőbe mozdul, miközben lokálisnak kellene maradnia. Veszélyes, hogy az egész önkormányzati kérdés főváros-kormány vitává egyszerűsödik a közbeszédben. A budapesti problémákat nem szabad a teljes önkormányzati világ kérdéskörével azonosítani. Az adósságkonszolidáció az összes települést érintette, függetlenül attól, hogy aktuálisan ellenzéki vagy kormánypárti vezetése volt. A garantált bérminimum kormányzati juttatás minden város számára elérhető volt. Most kellene az önkormányzatoknak újabb feladatokat és újabb forrásokat kérniük, és nem arról panaszkodniuk, hogy megnégyszerezte a kormány a szolidaritási hozzájárulást, mert ez nem igaz. Valós problémákról kellene beszélni és egyeztetni.

Milyen esély van arra, hogy a kormány meghallja az önkormányzatok hangját, és finomhangol?
Cs.-P. A.: Lehet eredményeket elérni, az adósságkonszolidáció is megtörtént. A mi esetünkben ez tizennyolcmilliárd forintos kedvezmény volt. A hatásköri finomhangolásról lehet és kell is egyeztetni. Szerintem erősíti az államot, ha akár a döntés-előkészítésben, akár a végrehajtásban hangsúlyosabb szerepet kapnak az önkormányzatok. Kellene jogszabály-egyeztetési mechanizmus a megyei jogú városok és a kormány között, mert nem vagyunk ott a frakcióban, nem vagyunk ott a parlamentben, így az államapparátusnak nincs tudomása a szempontrendszerünkről.
M.-Z. P.: Nem finomhangolás kell, az egyébként is farigcsálás inkább. A nyugati világban nem lehet az alkotmánybíróság létszámát egyik napról a másikra a kétszeresére emelni, sem elvenni adókat az önkormányzatoktól. A jogszabályi változtatásokat sokszor politikai szempontok rángatják. A kormány nem egyenlő félként, hanem alattvalóként kezeli az önkormányzatokat. A 2012-es adósságkonszolidáció sem független a politikától. Ezzel a 2006 előtt is fideszes vezetésű, legeladósodottabb városok jártak a legjobban. Fehérvár például kétszer akkora, mint Vásárhely, mégis húsz százalékkal kevesebb adósságot vállalt át tőle az állam.
Cs.-P. A.: Ha az önkormányzati világ folyamatosan csak panaszkodik és felfelé mutogat, mindig az államtól várja a problémáinak a megoldását, azzal drasztikusan rontja az önkormányzatiság megítélését. A tehetetlenségre nem, csak a cselekvésre lehet hatásköröket telepíteni.

Önök a saját városukban cselekszenek? Kihasználják a pályázati lehetőségeket? Bevonzzák a beruházásokat, aktívan tesznek a fejlesztések előmozdításáért?
M.-Z. P.: A beruházások bevonzásával kapcsolatban: mikor fog Hódmezővásárhelyre jönni a BMW, a Mercedes vagy az Audi? Nem tudnék sok példát felsorolni arra, hogy a kormány nagy beruházót támogatott volna ellenzéki településen. Ráadásul Vásárhely közbeszerzéseit a közbeszerzési hatóság oly módon akadályozza, hogy hatoldalas hiánypótlást küld százharminc tétellel, majd mikor teljesítjük, újabb listát kapunk. Egy jogállamban nem lehetne így akadályozni a közbeszerzéseket. Vásárhelyre harminc év alatt egyetlen komoly beruházás sem érkezett, Lázár János minisztersége alatt sem – mi azon dolgozunk, hogy ez megváltozzon.
Cs.-P. A.: Az önkormányzatoknak cselekvő önkormányzatoknak kell lenniük, a feladataikat saját maguknak kell elvégezniük. Van egy terület, ahol biztosan előre kell lépnünk, ez pedig a közvetlen uniós források lehívásának a lehetősége. Ma is vannak közvetlen EU-s források, de a magyar települések sokkal kisebb arányban tudják lehívni, mint más országokéi. Tegyük hozzá, hogy soha annyi fejlesztési forrás nem érkezett még a kormánytól, mint az utóbbi években.

Növekvő állami támogatások az egyik oldalon, gépjárműadó-átcsoportosítás és szolidaritási hozzájárulás a másikon. Több vagy kevesebb pénz kerül a költségvetésből az önkormányzatokhoz 2021-ben?
M.-Z. P.: Papíron nem járnak rosszul az önkormányzatok, bár Budapesten és néhány gazdag településen kimutathatóan kevesebb forrás lesz a 2021-es költségvetéssel. Az alapelv viszont ott sérül, hogy az önállóságuk vész el, saját bevételek helyett csak a kormányzat juttatásaira hagyatkozhatnak, amelyeket bármikor elvehetnek tőlük, mondjuk a járványra hivatkozva.
Cs.-P. A.: Összességében az önkormányzati szektor a múlt évhez képest több forráshoz fog jutni 2021-ben, ez egyértelmű. A járványügyi helyzet és annak gazdasági következményei az állami költségvetésre hatnak, de számomra az megnyugtató, hogy egyértelműen látszik a kormány szándéka, hogy partnernek tekinti az önkormányzati világot. A magyar nagyvárosok fejlődnek, biztonságosak, és versenyben állnak a közép-európai városokkal – nekünk ebben a versenyben kell megtalálnunk a helyünket annak érdekében, hogy az egész ország versenyképessége erősödjön.

Mikor változhat meg Magyarországon a politikai mentalitás, hogy egy ellenzéki polgármesternek nem kell attól tartania, hogy nem kap támogatást a kormánytól, illetve egy kormánynak, hogy önkormányzati vezetők a megbuktatására törnek?
Cs.-P. A.: Úgy gondolom, az emberek fejében most is ez az elvárás él az önkormányzati vezetőkkel szemben. Valós problémákról kell beszélni, ebben lehet szerepe a Megyei Jogú Városok Szövetségének. Eredményeket tudtunk elérni az összefogással, a települések életében rengeteg dolog múlik az összefogáson.
M.-Z. P.: Megoldást az jelentene, ha az uniós szabályozás változna, ha olyan európai alkotmány lenne, amely nem engedi, hogy egy kormány politikai alapon tartson vissza pénzeket ellenzéki önkormányzatoktól. Német testvérvárosunktól tudom, hogy ott a fejlesztési forrásokat lakosságarányosan osztják el. A kérdés második fele teljességgel antidemokratikus: a varsói polgármester elindult az elnökválasztáson Lengyelországban. Miért lenne azzal probléma, hogy egy polgármester elindul egy országos tisztségért? Azt szeretném, ha a nyugati politikai kultúra honosodna meg Magyarországon. 2022-ben vagy 2026-ban ha ezt a Fidesz fogja behozni, az sem zavarna. Engem az zavar, ha az ország az ellenkező irányba, nyugat helyett ismét kelet felé megy.

***

„Bogdán László integrálni tudott cigány és nem cigány magyarokat”

Ujhelyi Istvánnal együtt átvállalták a nemrég elhunyt Bogdán László temetési költségeit. Egyből megkapták, hogy politikai tőkét akarnak kovácsolni a cserdi polgármester halálából.
M.-Z. P.: Nem olvastam még ezeket a reflexiókat, de nem csodálkozom, minden lépésemre kapok kritikát. Bogdán László a barátom volt – óriási tragédiának tartom a halálát a nemzet szempontjából, még ha számomra nem volt is teljesen váratlan.

A betegsége miatt?
M.-Z. P.: Igen, a betegsége miatt. Fel voltam készülve arra, hogy nem fog hosszú, egészséges életet élni, de a halál módja megdöbbentő volt. Távozásában az is tragédia, hogy olyan cigány emberről beszélünk, aki a nem cigányok számára is példaértékű tevékenységet folytatott. A jogvédő romapolitikával szemben ő nagyon gyakorlatias módon zárkóztatta fel a cigányokat. A segélyt vagy munkát dilemmában ő a hasznosabb, utóbbi megoldást választotta. Sok fővárosi liberális nem szerette a módszereit, de kétségkívül sikeres volt.

A cserdi példa Székesfehérvár polgármesterének miben volt követendő?
Cs.-P. A.: Először is őszinte részvétemet szeretném ezúton is kifejezni a családjának. A közösségi médiát olvasgatva azt látom, egész Cserdi tragédiának élte meg a polgármester halálát. Olyan embert gyászolnak, akit kifejezetten cselekvő vezetőnek ismertek meg. Ennek üzenete van az önkormányzati szektor számára: az emberek olyan helyi vezetőt akarnak, aki megoldást kínál a településük problémáira.

Azt is írják róla, hogy országos mozgalom beindításán dolgozott éppen három másik roma vezetővel. Márki-Zay Péter tudott erről? Egy ellenzéki cigány tömörülés volt kialakulóban? Szerepet játszhatott az ezzel kapcsolatos presszúra a végzetes tett elkövetésében?
M.-Z. P.: Ez összeesküvés-elmélet, amelyet nem tudok kommentálni. A mozgalommal kapcsolatban viszont beszéltem vele és más ellenzéki roma vezetőkkel is, akik a hírek szerint csatlakoznának. Bogdán László megnyugtatott: semmiképpen nem szeretne cigány pártot létrehozni. Ez fontos, hiszen az tovább erősítené az elkülönültséget, a szegregációt. A tragédiát éppen abban látom, hogy olyan embert veszített el az ország, aki integrálni tudott cigány és nem cigány magyarokat.

Bogdán László az ellenzéki összefogás egyik arca lehetett volna. Ha önt megválasztanák kormányfőnek, és Bogdán élne, 2022-ben számolna vele a kormányzati feladatok valamelyikénél?
M.-Z. P.: Mindenképpen számítottam volna Bogdán Lászlóra országos szinten. Nem hiszem, hogy miniszteri szerepben, de a cigány „brand” népszerűsítésében sokat tudott volna tenni. Ez az ember mély sztereotípiákat írt felül: háromosztályos végzettségével eljutott odáig, hogy ő juttatott adományokat nem cigányoknak.

Címlapkép: Földházi Árpád