Van egy túraútvonal. A szlovén kéktúra. Maribortól az Adriai-tengerig. Lehetne Muravidéktől a tengerig, de Muravidék még nincs benne. Talán majd egyszer. Bő egy hónapot rá kell szánni, lehet pecséteket gyűjteni, s a végére az ember hegymászónak nevezheti magát.
Egy hétre bevetjük magunkat mi is a Ljubljanában élő B. barátommal a hegyek közé. Megcélozzuk a Kamniki-Alpokat. Nem vagyunk teljesen kezdő hegymászók, de haladónak se mondanám magunkat. Inkább fertőzöttek, akik belekóstoltak a jóba, és nem tudják abbahagyni. Meg amúgy is, két éve, amikor negyven lettem, megfogadtam, hogy minden évben megmászok legalább egy kétezer méter fölötti csúcsot.
Első állomásunk a Koča na Travniku (1548 méter). A kočák menedékházak, amelyeket jórészt az első világháború előtt építettek, és különféle turistaegyesületek tartanak fenn azóta is. Nem egyhez vezet fel drótkötélpálya, amelyen egykor lőszert szállítottak a partizánok. Szóval, a kočákban van melegétel és van szállás. Szlovén gulyás és Laško sör. Útközben rókagombát szedünk, ličnicának mondják a szlovének. Megállunk egy hegyi legelőn, hogy megkérdezzük, van-e friss sajt. Behívnak. Papa elteszi a kinti asztalról a vadászpuskát, mama megkínál ajdovi žgancival, azaz hajdinás gancával és aludttejjel, csak úgy, mert van. Papa szilvapálinkát tölt. Egy pillanatra otthon érzem magam. Estére húsz kilométeres gyaloglással és ezerméteres szintemelkedéssel érkezünk meg a kočába. Éjszaka nincsenek alvási problémáink. Reggelire kihozzák az általunk szedett rókagombával fűszerezett tojásrántottát. Szó nélkül megpucolják, és felszolgálják nekünk. Mintha ez olyan természetes lenne. Felár nélkül. Kedvesen.
Jönnek a kétezres hegyek. A Raduha (2062 méter) tetejéről már megnyílnak a havas csúcsok. Jó idő van, bevesszük. Nehezebb falat az Ojstrica (2350 méter), amely hol ködbe burkolózik, hol kibukkan a ködből. Reggel négykor indulunk a csúcstámadásra, hogy még a délutánra jósolt rossz idő előtt leérjünk. Fekete alpesi szalamandrák keresztezik utunkat, célirányosan, az őshüllők magabiztosságával közlekednek. Kőszáli kecskék verik le a köveket a szikla oldaláról. Már nem tréfál a hegy, megmutatja igazi arcát. Emelkedés, ereszkedés és köd, rengeteg köd. A gyönyörű völgyekből semmit se látunk. Az orrunkig, esetleg pár méterre a következő jelzésig. Kapaszkodunk a sziklába, hogy le ne kapjon a falról a szél. Nem érjük el az Ojstrica csúcsát. Vissza kell forduljunk. A lejövetel olyan, mintha ötvenszer megkerülnénk a hegyet. Követjük a keskeny ösvényt. Követjük a jelzést. Közel kerülünk az igazi hegymászóélményhez. Örülünk, hogy túléltük.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
Az egyelőre a Ferencváros sikereire koncentráló 37 esztendős világklasszis nem volt elégedett a Brescia elleni játékkal. Elmondta, mi a véleménye a nyomásról, s hogy éli meg ezt a mozgalmas időszakot, amelyet a párizsi olimpia zár majd le. A szintén válogatott Nagy Ádám szerint kitisztították a fejeket az Olympiakosz elleni vereség után.
A feljutás szombaton dől el, az ellenfél Szlovénia lesz.
