Magyarország legrégebbi és legnagyobb fotógyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára. A több mint egymillió darabot számláló kollekció a teljesség igényével gyűjti a magyar történelem fényképeken rögzített pillanatait; emellett fotótechnika-történeti anyaga is számottevő. Egy nemrég megjelent kötet, a letölthető Fényképtárgy most a gyűjtemény kulisszái mögé enged betekintést.
A fotográfia területén a kétezres évtized az átmenetről szólt. Ekkor történt meg a végleges áttérés az analógról a digitális technikára, amely a fotográfiai képpel kapcsolatos általános gondolkodásmódot is teljesen átformálta. Ez volt az utolsó olyan évtized, amikor még jelentős számban vittük előhívatni papírképeinket, vagy kereteztük színes diáinkat, hogy aztán a kollektív képnézegetés gesztusával osszuk meg egymással fényérzékeny emulzióra rögzített élményeinket és emlékeinket.
Ezzel szemben – egy viszonylag szűk, az analóg technika iránt elkötelezett kört nem számítva – mára a fotó gyakorlatilag megszűnt tárgyként létezni, hogy többnyire számítógépek, tabletek és okostelefonok képernyőjén, a virtuális térben küzdjünk meg nap mint nap egy eddig sosem tapasztalt és kontrollálatlan képdömpinggel. A Fisli Éva által szerkesztett Fényképtárgy emlékeztet bennünket arra, hogy nem volt ez mindig így. Már a könyv címe is utal az analóg fénykép materiális voltára, valamint a múzeum fényképtárára.
A digitalizáció egyébként sok más terület mellett pont a közgyűjteményi szférában jelentett óriási előrelépést, hiszen a digitalizált és online térbe kerülő műtárgyak – köztük a fotográfiai gyűjtemények – kutathatósága s ezzel múltunk eddig ismeretlen fragmentumainak feltárása jelentősen demokratizálódott. A kötet az általános bevezetőn túl három fejezetben – Hordozók, Fényképhasználatok, Fotótörténet másképp – tárgyalja a muzeológiai munka érdekességeit és a gyűjtemény legújabb kutatási eredményeit. Az első fejezetben Baji Etelka a korai fotográfiai eljárásokkal készült felvételekkel és azok kultúr-, valamint társadalomtörténeti vonatkozásaival foglalkozik, Lengyel Beatrix pedig a kolozsvári fotográfus és örökös kísérletező, Veress Ferenc fotókerámiáit mutatja be. Tomsics Emőke írása az éjszakai fényképezés első magyarországi példáit hozza, Jalsovszky Katalin tanulmánya pedig a vészkorszak fotográfiai megjelenését tárja fel a privát fényképektől a propagandafelvételeken át egészen a háború utáni fotódokumentációkig.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
A férfi tiltakozásként elégetett egy Koránt a nagykövetség előtt – ezt követően késsel támadtak rá.
Az ötvenoldalas dokumentum felét a módszertani kitekintés és a függelék teszi ki.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.
A liberális közeg káoszról, betiltásról, cenzúráról fog beszélni, és tudományellenességet is emleget majd. Szilvay Gergely írása.
Részvételi adatok, trendek, izgalmas események: folyamatosan szállítjuk a híreket a németországi választásról!
Türingiában közel kétszer annyian mentek el szavazni délelőtt, mint legutóbb.
