Magyarország legrégebbi és legnagyobb fotógyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára. A több mint egymillió darabot számláló kollekció a teljesség igényével gyűjti a magyar történelem fényképeken rögzített pillanatait; emellett fotótechnika-történeti anyaga is számottevő. Egy nemrég megjelent kötet, a letölthető Fényképtárgy most a gyűjtemény kulisszái mögé enged betekintést.
A fotográfia területén a kétezres évtized az átmenetről szólt. Ekkor történt meg a végleges áttérés az analógról a digitális technikára, amely a fotográfiai képpel kapcsolatos általános gondolkodásmódot is teljesen átformálta. Ez volt az utolsó olyan évtized, amikor még jelentős számban vittük előhívatni papírképeinket, vagy kereteztük színes diáinkat, hogy aztán a kollektív képnézegetés gesztusával osszuk meg egymással fényérzékeny emulzióra rögzített élményeinket és emlékeinket.
Ezzel szemben – egy viszonylag szűk, az analóg technika iránt elkötelezett kört nem számítva – mára a fotó gyakorlatilag megszűnt tárgyként létezni, hogy többnyire számítógépek, tabletek és okostelefonok képernyőjén, a virtuális térben küzdjünk meg nap mint nap egy eddig sosem tapasztalt és kontrollálatlan képdömpinggel. A Fisli Éva által szerkesztett Fényképtárgy emlékeztet bennünket arra, hogy nem volt ez mindig így. Már a könyv címe is utal az analóg fénykép materiális voltára, valamint a múzeum fényképtárára.
A digitalizáció egyébként sok más terület mellett pont a közgyűjteményi szférában jelentett óriási előrelépést, hiszen a digitalizált és online térbe kerülő műtárgyak – köztük a fotográfiai gyűjtemények – kutathatósága s ezzel múltunk eddig ismeretlen fragmentumainak feltárása jelentősen demokratizálódott. A kötet az általános bevezetőn túl három fejezetben – Hordozók, Fényképhasználatok, Fotótörténet másképp – tárgyalja a muzeológiai munka érdekességeit és a gyűjtemény legújabb kutatási eredményeit. Az első fejezetben Baji Etelka a korai fotográfiai eljárásokkal készült felvételekkel és azok kultúr-, valamint társadalomtörténeti vonatkozásaival foglalkozik, Lengyel Beatrix pedig a kolozsvári fotográfus és örökös kísérletező, Veress Ferenc fotókerámiáit mutatja be. Tomsics Emőke írása az éjszakai fényképezés első magyarországi példáit hozza, Jalsovszky Katalin tanulmánya pedig a vészkorszak fotográfiai megjelenését tárja fel a privát fényképektől a propagandafelvételeken át egészen a háború utáni fotódokumentációkig.
A modern társadalmak időanalfabéták. Mivel nem értjük a természetes folyamatok sebességét, elveszett az időarányérzékünk, és szükségszerűen csak rövid távú döntéseket hozunk. A megoldás? Legyünk egy kicsit mindannyian geológusok – javasolja Marcia Bjornerud.
A nyári szünet végeztével visszatérnek a jól megszokott hétköznapok, bele kell rázódni a tanév rutinjába. Gyermektraumatológusként ilyenkor évről évre a balesetek számának jelentős emelkedését látom. Mik a leggyakoribb okok, és hogyan óvhatjuk meg kisebb és nagyobb gyermekeinket?
Bibó István kálvinista családból származott, de a szegedi piaristákhoz járt, felesége és egyben szellemi társa Ravasz László református püspök lánya, a pedagógus-történész Ravasz Boriska volt.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
Európa a hitét elvesztette, az ész esetében néhány morzsa még rendelkezésre áll, ám erre átfogó programot építeni már nem lehet.
Az amerikai elnök nem volt meglepődve a Kijev ellen végrehajtott dróntámadáson.
Szerintük a politika nem a parlamenten belül, hanem az utcákon folyik.
