De térjünk vissza a térre! Budavár sikeres visszavételét követően az elnéptelenedett területen agyagbánya, később téglavető létesült, amelyek két évszázadon át látták el építőanyaggal a Várat és környékét. A tér jellegzetes katlanszerű topográfiai viszonyai is ennek az ipari tevékenységnek köszönhetik ma ismert formájukat, s innen ered az első nem hivatalos, Gödör elnevezés az 1800-as évek végéről. Az agyagbányába idővel feljött a talajvíz, végleg zárójelbe téve az ipari tevékenységet; a telente rendre befagyó bányató jegén pedig megjelentek az első korcsolyázni vágyó budai polgárok. A városrész urbanizációja is dinamikusan elindult, a reformkor idején épült klasszicista nyaralókat és majorsági épületeket egyre inkább villákkal és városi bérházakkal építették körbe, miközben kialakulóban volt a mostani utcaszerkezet. Ehhez a fejlődéshez hozzájárult az is, hogy 1868-tól Buda második lóvasúti vonala, amely a Lánchíd és a Zugliget között közlekedett, a mai Széna tér – Széll Kálmán tér – Nyúl utca vonalán érintette a környéket. A vonalat a millennium évében villamosították.