Öt perc alatt lefő a kávé, megjön a következő villamos, vagy kis szerencsével és egy jó sorszámmal oda lehet jutni egy ügyintézői ablakhoz. Hétköznapi üresjáratok. Megér-e Beethoven, a világ egyik legnépszerűbb zeneszerzője annyit, hogy legalább a 250. születésnapján rászánjunk heti öt lopott percet? A Művészetek Palotája tökéletes kihívást dolgozott ki ehhez, elég lesz a nyári hetekben beütni a #Beethoven250Challenge címkét a keresőbe, és szépen sorakoznak majd a videók érdekességekkel, a komponista jelentős alkotásaival a jeles évforduló őszi ünneplését előkészítve. Az elsőn Várdai István és Frankl Péter a csellóra és zongorára írt g-moll szonátát játssza, közben kiderül, hogy Beethoven egyáltalán nem volt csodagyerek, apja akart egy újabb Mozartot faragni belőle, emiatt még az iskolát is ott kellett hagynia. Azt is meg lehet tudni – mondjuk néhány percemberekről szóló bulvárcikk átfutása helyett –, hogy ezt a szonátát Beethoven 1796-ban egy lelkes gordonkajátékos, II. Frigyes Vilmos porosz király számára írta, aki Lajos-aranyakkal teli tubákosszelencével fizetett érte. Világossá válik Beethoven egyik legnagyobb újítása is: elsőként léptette elő a csellistát abból a szerepből, hogy a zongorista bal kezének játékát utánozza. Amíg lefő a kávé, rá lehet csodálkozni Várdai István hangszerére, egy 1673-ból fennmaradt Stradivari-csellóra is, amelyet az előző tulajdonosa kis híján elveszített New Yorkban, de egy taxisofőr szerencsére megtalálta. A végére pedig az ember kedvet érez mindezt élőben is hallani, mondjuk a világszerte ünnepelt zongoraművész, Frankl Péter 85. születésnapi koncertjén októberben a Művészetek Palotájában. A sorozat további részeiben a karmesterek és előadóművészek közül például Kocsis Zoltánnal, Vásáry Tamással, Baráti Kristóffal, Hollerung Gáborral, Kobajasi Kenicsiróval is találkozhatunk egy-egy felvétel erejéig.
(Heti öt perc komolyan. Videósorozat a Müpa YouTube-csatornáján)
Öt perc alatt lefő a kávé, megjön a következő villamos, vagy kis szerencsével és egy jó sorszámmal oda lehet jutni egy ügyintézői ablakhoz. Hétköznapi üresjáratok. Megér-e Beethoven, a világ egyik legnépszerűbb zeneszerzője annyit, hogy legalább a 250. születésnapján rászánjunk heti öt lopott percet? A Művészetek Palotája tökéletes kihívást dolgozott ki ehhez, elég lesz a nyári hetekben beütni a #Beethoven250Challenge címkét a keresőbe, és szépen sorakoznak majd a videók érdekességekkel, a komponista jelentős alkotásaival a jeles évforduló őszi ünneplését előkészítve. Az elsőn Várdai István és Frankl Péter a csellóra és zongorára írt g-moll szonátát játssza, közben kiderül, hogy Beethoven egyáltalán nem volt csodagyerek, apja akart egy újabb Mozartot faragni belőle, emiatt még az iskolát is ott kellett hagynia. Azt is meg lehet tudni – mondjuk néhány percemberekről szóló bulvárcikk átfutása helyett –, hogy ezt a szonátát Beethoven 1796-ban egy lelkes gordonkajátékos, II. Frigyes Vilmos porosz király számára írta, aki Lajos-aranyakkal teli tubákosszelencével fizetett érte. Világossá válik Beethoven egyik legnagyobb újítása is: elsőként léptette elő a csellistát abból a szerepből, hogy a zongorista bal kezének játékát utánozza. Amíg lefő a kávé, rá lehet csodálkozni Várdai István hangszerére, egy 1673-ból fennmaradt Stradivari-csellóra is, amelyet az előző tulajdonosa kis híján elveszített New Yorkban, de egy taxisofőr szerencsére megtalálta. A végére pedig az ember kedvet érez mindezt élőben is hallani, mondjuk a világszerte ünnepelt zongoraművész, Frankl Péter 85. születésnapi koncertjén októberben a Művészetek Palotájában. A sorozat további részeiben a karmesterek és előadóművészek közül például Kocsis Zoltánnal, Vásáry Tamással, Baráti Kristóffal, Hollerung Gáborral, Kobajasi Kenicsiróval is találkozhatunk egy-egy felvétel erejéig.