„Nyomjuk együtt a maltert!” – mondta az új szlovák kormányfő a pozsonyi várba meghívott száz felvidéki magyarnak a Trianon-évforduló előestéjén. Egy új korszak nyitánya vagy pőre szavazatszerző akció? Az esemény résztvevőivel beszélgettünk.
Leimeiszter Barnabás írása a Mandiner hetilapban.
„Legyen merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk! Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak.” Igor Matovič szlovák miniszterelnök a trianoni békediktátum századik évfordulója előtt két nappal jelentette ki ezt azon a pozsonyi várban tartott fogadáson, amelyre száz szlovákiai magyar politikust, közéleti személyiséget, értelmiségit hívtak meg. Beszédében hangsúlyozta: emberileg megérti, hogy a felvidéki magyarok a trianoni döntéssel kapcsolatban máig szomorúságot éreznek. „Nyomjuk együtt a maltert! – idézett egy pozsonyi építkezésen dolgozó magyar munkást. – Építsük közösen Szlovákiát. Építsük az együttműködést a V4-en belül, építsük a közös Európánkat!” Hangsúlyozta: ha a magyarok úgy érzik, „nem kapnak elég figyelmet, ha a történelmi események vagy a sérelmek tekintetében kimondatlan témák vannak, akkor üljünk le, vegyük át őket, és keressük a lehetséges megoldást és kölcsönös megértést”. Beszédét így zárta: „Kérem, a mai találkozót tekintsék kinyújtott kéznek önök, szlovákiai magyarok.”
A múlté a magyarellenesség?
Azt elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy a szlovák politikai elit immár nyitott arra, hogy konstruktív alapokra helyezze a többségi társadalom és a magyarok viszonyát. Matovič beszéde azonban tagadhatatlanul pozitív – az utódállamok viszonylatában különösképpen figyelemreméltó – tendenciákat jelez. Kérdés persze, mi áll e tendenciák mögött. Kollai István történész korábban arra mutatott rá lapunknak, hogy a magyarellenes hergelés mára kiveszni látszik a szlovák politikából – ezt viszont nem annyira a magyarok növekvő megbecsültsége, hanem más társadalmi csoportok romló megítélése magyarázza.
A szlovák nemzetalapító mítosz szerves része a „kilencszáz évnyi magyar elnyomás” miatt érzett sérelem: nem meglepő tehát, hogy a rendszerváltást, majd Szlovákia függetlenedését követően időről időre lángra kapott a magyarellenesség – legutóbb 2006 után, amikor Robert Fico pártja, az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) a szélsőjobboldali Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártjával (SNS) lépett kormánykoalícióra. Slota legerősebb hungarofób kijelentése talán az volt, hogy „a magyarok rákos tumor a szlovák nemzet testén, amit mihamarabb el kell távolítani”. A szlovák–magyar kapcsolatokat ebben az időszakban botrányos esetek és provokációk sora – a Malina Hedvig-ügy, a Beneš-dekrétumok megerősítése, a 2009-es nyelvtörvény, Sólyom László kitiltása – rontotta. 2010-ben a kettős állampolgárságról szóló magyar törvényre válaszul a szlovák törvényhozás elfogadta a jogszabályt, miszerint egy másik ország állampolgárságát felvevő személy elveszti szlovák állampolgárságát.
Fontos megjegyezni, hogy Igor Matovič maga is pengetett magyarellenes húrokat, miután 2010-ben már az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) mozgalmat képviselve, de a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) listáján bekerült a nemzeti tanácsba. Nagy szerepe volt abban, hogy nem fogadták el sem a nyelvtörvény, sem az állampolgársági törvény magyarok számára kedvező módosításait. Egy parlamenti felszólalásában azon örömködött, hogy hozzájárult Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja (ma Magyar Közösség Pártja – MKP) elnöke magyar állampolgárságának megtorpedózásához. Támadta a budapesti kormányt is, mondván: „a szlovákiai magyar nem a mi ellenségünk, a mi ellenségünk Orbán”, amiért a „terpeszkedő” miniszterelnök „a Szlovák Köztársaság, egy szuverén állam területén kíván állampolgárságot osztogatni, s ily módon beavatkozni belügyeinkbe”. „Orbán ne vásároljon szavazatokat Szlovákiában, csak üljön otthon, s dúdolja ott magyar dalait” – tanácsolta Matovič.
A következő években aztán a szlovák politikai elit többségével együtt Igor Matovič is elhagyta az efféle szólamokat. Berényi József a Ma7-nek adott interjújában felidézi: a 2014-es elnökválasztás előtt az OĽaNO elnöke felajánlotta, hogy segítenek nekik az aláírásgyűjtésben, azóta pedig viszonylagos rendszerességgel eszmét cserélnek egymással. Miután a tavalyi EP-választáson európai képviselet nélkül maradt a felvidéki magyarság, a kormányváltás és az „állammaffia” elleni harc érdekében Matovič együttműködésre tett javaslatot a magyar pártnak: ennek értelmében az OĽaNO és az MKP jelöltjei közös listán indultak volna a februári parlamenti voksoláson. A választási koalícióból nem lett semmi, a közvélemény-kutatások is azt jelezték, hogy a pártok szavazótáborának többsége nem támogatta volna az összefogást (tegyük hozzá: akkor még az OĽaNO
támogatottsága is messze elmaradt a választáson végül elért 25 százalékos eredménytől).
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Sem a miniszterelnök, sem Lázár János nem jött zavarba.
Óriási ováció fogadta a miniszterelnököt a rendkívüli Lázárinfón.
A szegediek is üdvrivalgással fogadták.
A liberális politikusnak nincs túl sok önálló gondolata. Az Ismerős Arcok énekese velősen reagált Magyar Péter akciójára.
Az alföldi város adott otthont az eddigi legnagyobb Háborúellenes Gyűlésnek.
A győriek a mérkőzés elején és végén is betaláltak.
Pozsonyban egyre bizonytalanabbnak tűnik a kormánykoalíció helyzete.
