„Nyomjuk együtt a maltert!” – mondta az új szlovák kormányfő a pozsonyi várba meghívott száz felvidéki magyarnak a Trianon-évforduló előestéjén. Egy új korszak nyitánya vagy pőre szavazatszerző akció? Az esemény résztvevőivel beszélgettünk.
Leimeiszter Barnabás írása a Mandiner hetilapban.
„Legyen merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk! Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak.” Igor Matovič szlovák miniszterelnök a trianoni békediktátum századik évfordulója előtt két nappal jelentette ki ezt azon a pozsonyi várban tartott fogadáson, amelyre száz szlovákiai magyar politikust, közéleti személyiséget, értelmiségit hívtak meg. Beszédében hangsúlyozta: emberileg megérti, hogy a felvidéki magyarok a trianoni döntéssel kapcsolatban máig szomorúságot éreznek. „Nyomjuk együtt a maltert! – idézett egy pozsonyi építkezésen dolgozó magyar munkást. – Építsük közösen Szlovákiát. Építsük az együttműködést a V4-en belül, építsük a közös Európánkat!” Hangsúlyozta: ha a magyarok úgy érzik, „nem kapnak elég figyelmet, ha a történelmi események vagy a sérelmek tekintetében kimondatlan témák vannak, akkor üljünk le, vegyük át őket, és keressük a lehetséges megoldást és kölcsönös megértést”. Beszédét így zárta: „Kérem, a mai találkozót tekintsék kinyújtott kéznek önök, szlovákiai magyarok.”
A múlté a magyarellenesség?
Azt elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy a szlovák politikai elit immár nyitott arra, hogy konstruktív alapokra helyezze a többségi társadalom és a magyarok viszonyát. Matovič beszéde azonban tagadhatatlanul pozitív – az utódállamok viszonylatában különösképpen figyelemreméltó – tendenciákat jelez. Kérdés persze, mi áll e tendenciák mögött. Kollai István történész korábban arra mutatott rá lapunknak, hogy a magyarellenes hergelés mára kiveszni látszik a szlovák politikából – ezt viszont nem annyira a magyarok növekvő megbecsültsége, hanem más társadalmi csoportok romló megítélése magyarázza.
A szlovák nemzetalapító mítosz szerves része a „kilencszáz évnyi magyar elnyomás” miatt érzett sérelem: nem meglepő tehát, hogy a rendszerváltást, majd Szlovákia függetlenedését követően időről időre lángra kapott a magyarellenesség – legutóbb 2006 után, amikor Robert Fico pártja, az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) a szélsőjobboldali Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártjával (SNS) lépett kormánykoalícióra. Slota legerősebb hungarofób kijelentése talán az volt, hogy „a magyarok rákos tumor a szlovák nemzet testén, amit mihamarabb el kell távolítani”. A szlovák–magyar kapcsolatokat ebben az időszakban botrányos esetek és provokációk sora – a Malina Hedvig-ügy, a Beneš-dekrétumok megerősítése, a 2009-es nyelvtörvény, Sólyom László kitiltása – rontotta. 2010-ben a kettős állampolgárságról szóló magyar törvényre válaszul a szlovák törvényhozás elfogadta a jogszabályt, miszerint egy másik ország állampolgárságát felvevő személy elveszti szlovák állampolgárságát.
Fontos megjegyezni, hogy Igor Matovič maga is pengetett magyarellenes húrokat, miután 2010-ben már az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) mozgalmat képviselve, de a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) listáján bekerült a nemzeti tanácsba. Nagy szerepe volt abban, hogy nem fogadták el sem a nyelvtörvény, sem az állampolgársági törvény magyarok számára kedvező módosításait. Egy parlamenti felszólalásában azon örömködött, hogy hozzájárult Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja (ma Magyar Közösség Pártja – MKP) elnöke magyar állampolgárságának megtorpedózásához. Támadta a budapesti kormányt is, mondván: „a szlovákiai magyar nem a mi ellenségünk, a mi ellenségünk Orbán”, amiért a „terpeszkedő” miniszterelnök „a Szlovák Köztársaság, egy szuverén állam területén kíván állampolgárságot osztogatni, s ily módon beavatkozni belügyeinkbe”. „Orbán ne vásároljon szavazatokat Szlovákiában, csak üljön otthon, s dúdolja ott magyar dalait” – tanácsolta Matovič.
A következő években aztán a szlovák politikai elit többségével együtt Igor Matovič is elhagyta az efféle szólamokat. Berényi József a Ma7-nek adott interjújában felidézi: a 2014-es elnökválasztás előtt az OĽaNO elnöke felajánlotta, hogy segítenek nekik az aláírásgyűjtésben, azóta pedig viszonylagos rendszerességgel eszmét cserélnek egymással. Miután a tavalyi EP-választáson európai képviselet nélkül maradt a felvidéki magyarság, a kormányváltás és az „állammaffia” elleni harc érdekében Matovič együttműködésre tett javaslatot a magyar pártnak: ennek értelmében az OĽaNO és az MKP jelöltjei közös listán indultak volna a februári parlamenti voksoláson. A választási koalícióból nem lett semmi, a közvélemény-kutatások is azt jelezték, hogy a pártok szavazótáborának többsége nem támogatta volna az összefogást (tegyük hozzá: akkor még az OĽaNO
támogatottsága is messze elmaradt a választáson végül elért 25 százalékos eredménytől).
„Mintha büdös koldusok lennének, akik betévedtek egy menő bulira, ahonnan nem merik őket kidobnii”– Rod Dreher egyedüli konzervatívként a Nexus Intézet amszterdami fórumán járt.
Gyurcsány Ferenc tiszteletdíja négyhavi összegével megegyező mértékben, 14 138 736 forinttal csökkenhet.
A miniszterelnök szerint a modernitás ma már nem nyugati kategória.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Ezekről a kérdésekről vitatkozott a Mandiner Presszóban Dévényi István és Gajdics Ottó.
A biztonságpolitikai szakértő szerint van realitása, hogy Putyin leülne tárgyalni a tűzszünetről.
A magyar tudományos kutatói hálózat ökoszisztémáját a HUN-REN fogja össze, amely az Országgyűlésnek benyújtott tervezet szerint sajátos jogállású intézményé válik.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
