Felfordult Amerika

Greczula Levente László írása a Mandiner hetilapban.

Május 29-én reggel furcsa jelenségre lehettek figyelmesek, akik a liège-i állomáson várták a 7.31-kor induló intercityt. A vonat egyik kocsiját ugyanis tetőtől talpig feketére fújta egy csapat graffitis, és nagy, fehér betűkkel az oldalára írta, hogy „Please, I can’t breathe”, ami magyarul körülbelül annyit tesz: „Kérem, nem kapok levegőt!” Belgiumban gyakran rongálnak meg így vonatokat, a vasúttársaság pedig igyekszik mihamarabb lemosni a festéket a kocsikról. De ez az eset más volt: netes petíció indult a graffiti megtartása mellett. Az aláírásgyűjtés elindítói szerint az összefirkált vasúti kocsi „egyetemes emléke egy olyan tragédiának, amely mindenkit érint” – egy negyvenhat éves fekete amerikai férfi, George Floyd halálának.

Erőszak és erőszak

Az immár az egész nyugati világban, még Budapesten is tüntetéseket generáló történet a múlt hónap végén indult: George Floyd május 25-én halt meg rendőri intézkedés közben az Egyesült Államok északi részén található Minneapolisban. A rendőröket azért riasztották, mert Floyd a bejelentés szerint hamis húszdollárossal akart fizetni egy zöldségesnél. Négy rendőr érkezett a helyszínre, igazoltatás közben kirángatták George Floydot az autójából, majd az egyikük, a negyvennégy éves Derek Chauvin a földre tepert Floyd nyakára térdelt, és nyolc perc negyvenhat másodpercig ebben a helyzetben is maradt. A fekete férfi előtte nem volt hajlandó beszállni a rendőrautóba. A földön már sírva könyörgött a rendőrtisztnek, hogy engedje el, ekkor hangzott el szájából a Please, I can’t breathe mondat, amely később az összes rendőrierőszak-ellenes tüntetés transzparensein megjelent. De Chauvinnek mindegy volt. George Floyd meghalt.

A város rövidesen lángba borult. Minneapolis egyébként sem túlságosan békés hely: százezer lakosra körülbelül ezer-ezeregyszáz bűncselekmény jut egy évben, az ezer lakosra vetített bűnözési ráta 50 körül van – Budapesten ez a mérőszám általában 30-32 körül mozog. A Derek Chauvin múltját firtató újságírók gyorsan kiderítették, hogy az ő életében is voltak kihágások: majdnem két évtizedes rendőri pályafutása során körülbelül húsz fegyelmi eljárás indult ellene, de súlyosabb következménye egyiknek sem lett.

Floyd halála – és legfőképpen annak körülményei – viszont nem egyedi problémára világítanak rá. Az amerikai rendőrség folyamatosan a kritikák kereszttüzében áll az intézkedések gyakran túlzott erőszakossága miatt. Az Egyesült Államokban 2019-ben 1098 embert öltek meg a rendőrök intézkedés közben, az pedig nagyon szembetűnő, hogy az áldozatok jó egynegyede fekete, pedig az ország népességének csak 13 százalékát adják. Az ilyen statisztikák körüli viták során gyakran elhangzik persze, hogy abszolút értékben mégis a fehérek esnek legtöbbször a rendőri brutalitás áldozatául, mint ahogy az is sokszor előkerül, hogy a feketék egyébként szinte minden szempontból több bűncselekményt követnek el, mint a többi népcsoport tagjai – és ennek megfelelően a börtönökben is több feketét tartanak fogva, mint fehéret vagy latinót.

Habár az amerikai rendőrség közismerten adatalapon működik, a tengerentúli baloldalon nagyjából teljes az egyetértés abban, hogy a rendőrök azért olyan erőszakosak a feketékkel, mert egytől egyig rasszisták. Az ilyen számadatok igazi vörös posztót jelentenek az olyan mozgalmak szemében is, mint a Black Lives Matter (lásd keretes írásunkat). Mindenesetre Derek Chauvinnak és társainak másnap, május 26-án véget ért a rendőri pályafutása, rövidesen pedig őrizetbe vették őket, és vádat emeltek ellenük. Chauvint ember­öléssel vádolják, ami tíz évnél is hosszabb börtönbüntetéssel sújtható Minnesotában, társainak pedig a bűncselekmény elkövetéséhez adott segítségnyújtás miatt kell felelniük. George Floydon ez persze már nem segít, és a jelek szerint az amerikai rendőrség megkopott nimbuszán sem.

Tüntetésből fosztogatás

A fekete férfi halálának helyszínén már másnap, május 26-án spontán megemlékezések kezdtek szerveződni.

Százas nagyságrendben gyűltek össze a megemlékezni és demonstrálni vágyók, s nem maradtak otthon a Black Lives Matter és a szélsőbaloldali Antifa mozgalom képviselői sem. A rendőri erőszak és az „intézményesített rasszizmus” elleni tiltakozásba forduló megmozdulás békésen zajlott, ám a résztvevők egy csoportja hamarosan célba vette azt a rendőrőrsöt, ahol feltételezésük szerint Chauvin és társai dolgoztak. Ez a társaság a nyilvánosságra került videók alapján már egyértelműen nem békés tüntetőkből állt: dühös fiatalok vonultak az utcákon kiabálva, kövekkel és festékszórókkal felfegyverkezve. Bedobálták az őrs ablakait, és néhány rendőrautót is megtámadtak, amire válaszul hamarosan rohamrendőrök jelentek meg az utcákon, és könnygázzal és gumilövedékekkel igyekeztek feloszlatni a dühödt tömeget, de aligha meglepő módon nem jártak sikerrel.

A megmozdulások a következő napon, május 27-én vettek újabb fordulatot, amikor a Minneapolis egyik forgalmas kereszteződése környékén tüntetők kirakatokat kezdtek bezúzni. Az egyik első fosztogatás is ezen az estén történt: egy szupermarket esett áldozatául egy százas nagyságrendű, mindenféle etnikum képviselőiből álló tömegnek. Volt, aki egy új biciklivel távozott, s olyanok is akadtak, akik csak élelmiszerért vagy háztartási eszközökért „ugrottak be” az áruházba. Az első halálesetet is aznap regisztrálták: egy zálogház tulajdonosa lőtt le egy férfit, aki a gyanúja szerint éppen kifosztani készült az üzletét. A helyzet kezdett egyre kezelhetetlenebbé válni Minneapolisban és a szomszédos Saint Paulban, ezért május 28-án Jacob Frey, Minneapolis demokrata-farmer-munkáspárti polgármestere veszélyhelyzetet hirdetett ki, ennek nyomán pedig a Nemzeti Gárda alakulatai is megjelentek az ikerváros utcáin.